Ahogy
bandukoltam hazafelé az ételhordóval a télnek látszó tavaszban, kétszer is azt
mondtam magamban: éljen. Elgondolkodtam ezen: hogyhogy? Mi a fene történhetett
velem e borús, pocsolyákkal telített időben, hogy ilyen lelkeseket mondok?
Aztán
rájöttem. Most jöttem rá nem sokkal azelőtt, ahogy e sorokat írom, mi van ma.
Ma van április negyedike.
E
nap sikertörténetének teljes hossza belelógott az életembe.
GÖELEVEN
ezt nem értheti, halvány gőze sincs a történelemről, úgy hogy előkotortam ezt a
régi fotót. Az örökkévalóságba tartani látszó éljenzések félútján készítettem,
a hetvenes évek elején. A nagy ünnep előtti készülődést mutatja a budapesti felvonulási
téren. A VÖRÖS ZÁSZLÓ felvonását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése