vallomás

Feltűnt nekünk, hogy valahogy lebénul az emberi környezet hétvégeken. Még az a kevés virtuálissá vedlett is, illetve mindenek előtt az. Nem jönnek levelek, a spam-ek is elkussolnak, nem gondol, nem kezdeményez, nem kommunikál senki, és most ezt olvasván - esetleg - mindenki magyarázkodik majd (nem most) : a hetek asszimetrikus voltáról gagyarásznak, a szent ezmegazról.
Megvalljuk, soha sem tetszett nekünk ez a hétvégiség. A hetvenes évek közepén a szombat-vasárnapi mindenbevanzárvaság, a hétvégén nincs tévéhíradó féle taplósüketség odakint. Annak már szerencsére vége. Lassan rájött a világ valamire. Hogy az élet permanencia. Ám egy csomó dologra még mindig nem jött rá. Vagy az már nem is lehetséges. Talán túlpörögtünk szociális rögeszméinkkel. Vagy kipörögtünk. Az életből.
Ez persze korral jár, de kehet a mi hibánk is, a tökéletes alkalmatlanság a tökéletes alkalmatlanságra. Igen.
Bezzeg az ifjúság hemzseg, be nem áll a hétvégéje. Rólunk tudni sem akar.
Nostra culpa - ha nem tévedünk :-))

PROFÁN TÉNY PSZEUDOVALÓSÁG FÉNYÉBEN