HEMZŐ elment

Sokunkat szíven ütött, hogy tegnap hajnalban eltávozott örökre Hemző Károly.
1928ban született Budapesten.15 éves korában kezdett fotózni.

1942 és 44 között a Hunnia filmgyárban fotólaborálást tanult, 1949 és 1951 között mélynyomó fényképész és retusőr szakképzésben részesült.

Az ifjúkori hasznos tanácsokért Inkey Tibor, Escher Károly és Komlós Tibor nevét említette mindig tisztelettel. A sok kiváló és általa tisztelt fotográfus között első helyen állt számára H. C. Bresson.

Első fényképezőgépe egy 6x9-es, lemezes, rollfilm kazettával felszerelt Zeiss Ikon gép volt. Leginkább azonban a Nikon gépeket szerette, a digitális világba meg egy Canon IXUS 800-zal lépett be.

Önmagát mindig fotográfusnak nevezte, pusztán azért, mert „…a fényképész kis hazánkban a Mosoly Albumát jelenti.”

Szakterület dolgában fotóriporternek, sajtófotósnak tartotta magát. Élete fő műveit a sportfotóban kattintotta, de a Hungarian Review riportereként is hazánk számtalan értékét örökítette meg. A Nadar csoport tagjaként a vizuális élmény közvetítését tekintette legfőbb feladatának, és számára a legfőbb formai momentum a legmegfelelőbb pillanat volt, de megérezte, mikor jött el az idő a váltásra (a II. Világháború alatt szerzett súlyos TBC-ből a Sterptomycinnek és még inkább a családjának köszönhetően kigyógyult, de ifjú korától veszélyeztetett egészségi állapottal kellett számolnia,) és így az utolsó három évtizedben főképp alkalmazott fotográfiával, közelebbről: a gasztronómiai fotózással  foglalkozott.

Munkálkodása mindig lelkes és egyben rapszodikus is volt, leadási határidőkhöz igazodott. Munkálkodásában visszacsengtek a nagy költőnktől oly sokszor idézett szavak: „dolgozni csak szépen…”

A szakmán belül mindenki szerette és becsülte, konkurensek sosem állták útját. Sosem áldozott be senkit és semmit a sikereiért.

A kérdésre, hogy ki volna az öt legfontosabb barátja, így válaszolt:

„Nem tudok csak öt legfontosabb barátot megjelölni, mert az évek során, nem csak szerelmek, de barátságok is elmúlhattak, ám ettől még a maguk idejében a legfontosabbak lehettek. Voltak, nagyon fontos iskolai barátaim, volt nagyon fontos betegtárs barátom, volt gazdálkodó, voltak sportolók, van orvos, jogász, újságíró, de kétségtelen a legtöbb barátom szakmabéli.”

Legjobban a könyvben való publikálás és a kiállítás lehetősége érdekelte.

Félszázat közelíti a Gust Art Studio Bt. által, feleségével, Lajos Marival közösen kiadott, általa fotografált könyvek száma.

Idős korára legfőbb becsvágya lett, hogy hátrahagyhassa életművét az utókornak (ez néhány éve megtörtént, életművét befogadta a Nemzeti Múzeum.)

Néhány éve még együtt játszadoztunk. Küldött e-meilben  fotókat és én arra asszociáltam valamit:

 

Játékos célzás arra, hogy a hajdani sportfotós ma az ételek között keresi a témát

Feltűnt nekem, hogy amikor az ételfotóra berendezett, hajlékony halogénlámpákkal felszerelt stúdióban  kevés játékot megenged magának, akkor képein szinte mindig felbukkan kékes fényben egy jókora kés.

Rá is játszottam erre:

Akkor még nem gondoltam, hogy ez a kép mennyire emblematikus:

 Hemző Károly egyik utolsó üzenete a világnak (egy gondolatai felől faggatózó kérdőívre válaszolt):
„A kés az munkaeszköz, semmi esetre sem fegyver.”