2012. január 12., csütörtök

KODÁS

Van ilyen. A kodás fogalmi, még hozzá gyűjtőfogalmi léte a nyelvi gyakorlatból - deduktív módon ugyan, de - kikövetkeztethető.
Végződését tekintve igei névszóra hajaz (pl. hancúrozás), és a benne rejlő gyakorító képző (kodik) a cselekvések szerteágazó világáról szakadt le (a kedvünkért :-), és mert egymással össze nem férő igei szavakat sejtet és próbál kiváltani, általánosító igetőként próbáljuk itten tekintetbe venni.
(Ezt az utolsó mondatot a legkülönfélébb tudománytalan fórumokon is megpróbálom majd egyfajta szerkezetileg könnyített formában kifejteni :-) 

Na már most, kik kodnak? Természetesen a kodók, a kodók csoportjába tartozók. Ha egyenkén tekintjük őket, a legkülönfélébb értelemben kodnak.
Azért említem ezeket, mert a MAOE fotótagozatának felhívására Fejér Zoltán tagtárs a következőkkel reagált:

"Lehet humorosan fényképezni, de a fotóművészet nem egyenlő a humorkodással.
Mi lenne, ha a Művészeti Alap utóda egyszer komoly pályázatot hirdetne és az elkészült alkotások nem a rekeszizmokat mozgatnák meg?...
...Nem véletlenül tartom magam távol a MAOE fotóügyeitől.
Gondolkodjanak el és komolyodjanak meg. Jót fog tenni."

Fejér Zoltánnak a Karinthy Frigyes születésnapja előtt tisztelgő pályázati elgondolás megvalósulásával kapcsolatban talán (!?) igaza lesz. Ám meggondolta-e, (ajánlom mindenkinek meggondolásra), hogy a kodás máshová is könnyen beteszi a lábát, ha késztetés, szándék és viselkedés dolgában nem vagyunk elég körültekintőek. A magukat komolynak tartók például gyakorta csak komolykodnak. A botcsinálták gyakorta tudóskodnak, a hatalom birtokosai gyakran hatalmaskodnak, anélkül, hogy észrevennék vagy belátnák, hogy az, bizony, csak kodás.
Másrészt a giccsbe szerelmesültek gyönyörködnek ott, ahol mi csak acsarkodunk, vagyis néha mások kodása többet ér mint a miénk.

Én magam felvetettem egy témát a MAOE tagoknak (komolyan ám, nem csak kodásból!), talán két éve is van már annak: "magyar strand", ez volt a téma. A reakció semminél alig volt több, talán éppen azért, mert a felhívás komoly szociográfiai feltárásra sarkallt, ami a MAOE aktív tagjainak esetleg csak kodás szinten menne.
Ha ezt tekintem, kell hát ide más, mint kodás?
A humort mindenki testhez állónak találja, azért is, mert a fotográfus gyakorta csak begyűjt, például készen fellelt humoros látványokat. Ezt akkor is felismeri, ha neki magának, alkotóként mákszemnyi humorérzéke sincs.
Híreim szerint a meghirdetés után pár perccel már özönlöttek is a kurátorhoz a humor fotó ajánlatok. Na ugye! 
Másrészt, akik minden áron szerepelni akarnak, azok úgyis beadnak valamit. Ha humor a hívó szó, akkor olyasmit, ha komoly a hívó szó, akkor olyasmit, csak a fiókban már ott legyen. Komolyan dolgozni kevesen akarnak. A MAOE tagjaként zömében persze nem kezdők vagyunk. Tele a fiók. Valamilye mindenkinek van. Én is éppen most keresem azt az aranyos kis fotót - mennyit kacagtunk rajta! - amikor a kis Ákoska kiborította az abroszra a spenótot.
Egyébként, szerintem csak álom a felnőttkori megkomolyodás, pláne felszólításra. És ha egyeseknek látszólag be is jött, kérdés, nem csak megszomorodás-e az, elkomorodás, rezignáció, vereséges visszavonulás, a derű fennakadt rollójának mérges rángatása?
Egyetértek, siessünk az elkerülhetetlen végső kifejlet felé, de azért Fülesnek is igazat adok: ne hamarkodjuk el! :-)) 

Most látom, hogy már megint mennyi itt a sóder. Felteszek egy képet is, hátha lazítja mondandómat.



Mi van a képen: 1. KODKODÁCSORGÓ TYÚK
                       2. HŐSÉGTŐL BERZENKODÓ GALAMB

2 megjegyzés:

  1. 3. Kacsaláboncsorgó árgyélus kismadár

    VálaszTörlés
  2. :-)) köszi. A mozzanatos igék, mint a csordul, sajnos, nem kodnak, de jó! :-))

    VálaszTörlés