Szomorú látni, mekkora méretet öltött a népművelésben a visszaesés.
Régen úgy tartották, hogy a keresztrejtvény fejtés nem üres időtöltés, hanem a művelődés egyik útja. Lexikális ismeretek szerzésére ösztönöz. A baj csak az volt vele, hogy a deduktív szótárazás, amikor a nép éppen egy új ismeretre szeretne szert tenni, sok bogarászással jár, és nem is biztos, hogy sikerre vezet, ezért a nép hamar lefárad tőle. Akik bíztak magukban, inkább arra használták a keresztrejtvényt, hogy megbizonyosodjanak felőle, elég műveltek-e.
A népművelőileg helyes megoldás az, amikor a (még éppen) alacsonyan művelt pór nép egy már megfejtett keresztrejtvényt kap a kezébe, mert a kérdést és a megoldást összevetve onnan legkönnyebb és leggyorsabb a tudást megszerezni.
Szociális közmunkás egy már megfejtett keresztrejtvényt olvasgat.
Most meg itt ez az önző, lemosható keresztrejtvény.
Első lépésben a legnagyobb pór is lemossa a mások királyi megfejtését. Aztán találgat, persze, mert szótár nincs nála.
Így festett a pór nép léha szóra-
kozása a Királyi Vásárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése