Felkerült a YouTubera az ATV beszélgetés Kertész Ákos íróval, aki egyebek közt azt publikálta egy rossz visszhangot kiváltó írásában, hogy a magyar genetikailag alattvaló. A tv interjúban úgy gründolta jogát eme kijelentésre, hogy ez nem tudományos megállapítás, hanem úgyszólván esztétikai fogás (mellyel egyébként, mint utólag kiderült, a zsidóságot vette védelmébe).
Nos, a genetikus célozgatás verte ki igazán a biztosítékot, az elmúlt század történéseinek ismeretében talán érthetően.
Szerencsésebb, talán igazabb is lett volna a magyarság történeti sorsfejleményeként bedobni efféle stigmát, ha az ember a genetikához nem konyít (annál is inkább, mert lepárolható-e egyáltalán a tiszta magyarság a szó etnikai értelmében, a Magyarországon ma élők ezer éven át keveredett sokaságából?), mert az esztétikai genetikázás elég homályos terület.
Más is felléphetne itt esztétikailag, és mondhatná, például, hogy Kertész egy bődületes botor biboldó barom, mert az aztán tiszta alliteráció, az esztétikai eszközök egyik elismert legszebbike,
mégsem mondja, mert talán éppen genetikailag nem viszi rá a lélek.
Akikről beszélhetnénk egyszer már körültekintőbben, esztétikailag magasan emelkedett nézőpontból akár, azok azok a botor barmok, akik etnikai jellemzőktől függetlenül vérszemet kapnak minden történelmi felfordulásban, akik kárt okoznak genetikai renoméjuknak intoleráns, ostobán sarkított gondolkodásukkal, és a mások számlájára bevállalt véres randalírozásaikkal, s akikhez nem illik pusztán genetikai alapon hozzákeverni a jellem szempontjából teljesen másneműeket.
Mert végül is csak kétféle karakterre bomlik az emberi világ: a másság iránt értő és megértő toleránsokra és az intoleráns, összeférhetetlen kártevőkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése