emberlábrázolás

A közéleti emberábrázolás megnehezült felételei között is próbálunk helytállni GÖELEVENnel.
Néha érdemes lemondanunk az általunk kidolgozott személyiségmentes emberlábrázolásról egy-egy különleges vizuális csemegéért. Meglátunk most például egy varázsdobozt a combinón utazó lányka kezében, ami teljesen eltakarja a lábat. Mire diszkréten kattintunk, a lányka már nézi mit nézünk, aztán elbújik a villamoson utazó érdektelenek sűrűjében. Rendes kiscsaj, rendőrért nem kiált, pedig lehet, hogy ebben a táskában több van, mint a fejében :-)

a varázsdoboz

emberlábrázolás

Itt a nyár, s mi araszolunk tovább a tilalmakkal sújtott emberábrázolás egérútjai mentén.

Nyár a Fiumei úton

Fiumei út 0

Álomvonat avagy magunkkal sem tehetünk kivételt

Fesztivál a Király utcában

BI CIKLUS

Továbbá érdekel még bennünket az ember beazonosíthatatlanná válásának kettes, azaz bi ciklusa

kutyase

Lekaptunk tegnap este egy ürgét, aki épp az országimázsunkon munkálkodott.
Szerencsés konstelláció, hogy nem kellett engedélyt kérnünk tőle, mert identitásának törvény által számon tartott jegyeit sürgőforgó kutyája épp kitakarta. Így már nem perelhet az ürge, s mert a hosszú expozícióba a kutya belemozdult, többé annak személyazonossága sem tisztázható, vagyis nem perelhet minket a kutya se.

Neccesebb viszont az Olvasó ember (Man at Reading) című felvételünk, ahol az identitást hordozó arcot a felbontás lerontásával, ahogy ezt a tévében is látjuk, igyekeztünk ugyan beazonosíthatatlanná tenni, ám keressük most a biztonság kedviért az illető azon ismerősét, aki valóban megnyugtatóan képtelen a személyt beazonosítani.

Emberlábrázolás

Mióta a törvény az ember személyiségét a fotografikus ábrázolással érdekellentétben állóként deklarálta, s tiltások és kötelezettségek hálóját szőtte az elröppenő pillanat köré, pusztán csak mert az ember – joggal, nem joggal - annyira fél a fényképező másik embertől, hogy képes személyisége, sőt, akár nem létező személyisége, vagy még inkább arcos, de személyiség nélküli személyessége, e fiktív érték védelmében rendőrért – na, esetleg szívesebben kártalanításért - kiáltani, azóta már a fotógép is másképp áll a kezünkben.

Kicsit elszállt a kedvünk ábrázolni az embert az ő örök magamivoltában.

Az egyén, a személy, aki összességében, a többiekkel együtt a történelem legnagyobb értéktényezője és bajforrása, képi nyom nélkül kíván eltűnni az élet porondjáról. Na, itt is helyesbítenünk kell: talán inkább igaz nyom nélkül, hiszen fényképezkedik ő, ahol csak lehet, kiváncsi ő nagyon is egy olyasféle hazug fényképi megmutatkozás iránt, amit cenzúrázhatott.

Persze, tudjuk milyen az ember, na de hogy milyen, az pusztán szavakkal teljességében elmondhatatlan.

Tudja ő is, hogy tudjuk, mégis igaz kép nélkül szeretné küllemét és tetteit „futtatni” a köz terein.

Mintha az ember egyben nem az összes többi ember lenne, aki él, hal, szeret, sürög-forog, ármánykodik, szenved és mutogatja magát, koronként kicsit másképp, de kezdettől fogva és örökkévalóan.

Milyen nyom maradna erről az emberről, ha egyenként valahányan kivonnánk magunkat az igazmondó lencsék látóteréből?

Na persze, a fotósok is csak hallgassanak! A megélhetési igazmondók, a bulvármeghurcolók, a paparazzók.

Mert mi együtt, mindannyian tehetetlenek vagyunk magunkkal szemben, ezért már a fotografálásban is a feslő szövetű törvény akar paragrafusai által igazságot tenni – erőnek erejével.

Ez van 2014 március idusa óta az új polgári törvénykönyv szerint. Az igaz pillanatot most már törvényileg megelőzi az igazságszolgáltatás kikényszerítette kunyerálás, mialatt a pillanat persze elszáll.

Jelentjük törvénytisztelő-alássan, mostantól leszállunk a leginkább arc alapján beazonosítható személyiségről.

Mard nekünk, GÖELEVENnek a régi móka:

1. az ember nyoma, amit maga után hagy munkájában, életvitelében, rendszeretetében vagy rendetlenségében, szokásaiban, megoldásaiban, erőbehatásaiban, a társadalmi és természeti környezetén, ide értve az azokból kiolvasható hajdani történéseket,

2. mindaz, amitől az ember tudhatóan vagy sejthetően szenvedett és szenved,

3. ha ügyesek vagyunk, testközelből az arctalan emberábrázolás,

4. és ennek csodás véglete, a lábra menés, amiről, ím, a tessék-lássék képben lévő törvénykező rendelkezni elfelejtett.

Pedig a láb is az ember tükre! De mennyire!

Emberlábrázolás

Emberek személyiségmentes, tágabb lábrázolása

Az emberi tettek nyoma

Környezetkép:

beomlott járda csikkel és vaspöcökkel

Timeline. Az ember feloldódása a metróelmúlásban