Hulló ábrándcsillagom

Miért nem hiteles a politikus egyetlen szava sem? Mert a politikai szerepvállaló a hatalmi szférát a többiek használatra fogása végett keresi (zsigerek felől közelítve: uralomvágyból), na meg a jóléti kiváltságokért. Demokratikusan alulról nézve én mindig e kettőt látom legelöl. Ez kerül majd minden választási beszéd mögül leges legelőre (nem ahol a birka leget rág :-)

Az ország érdeke messze e kettő mögött van valahol.

Világ életemben szociális ösztönű voltam, az a bizonyos, hatalomtól idegenkedő, csupán egy jó társadalomról ábrándozó fajta. Aztán a megfigyeléseim mentén nőtt és nőtt a szkepticizmusom.

Ne találgassátok hosszan, hogy abból mi lett, elárulom: roppant szkeptikus vagyok. Átlátván az Ember és a társadalmat államként összetartó hatalom természetét, már nem hiszek a sokaság, a "népfelség" bárminemű hatalmának lehetséges voltában.

A hazai vagy EU parlamenti szavazatunk csak lódítás választott hatalmi szerepjátékosainkon, akik aztán befutnak, és beteljesítik Ember mivoltukat: jelen vannak, ahogy nekik zsigerileg leginkább tetszik. Esetleg verbális kardot is ragadnak következő választási siker érdekében, vagy ha a politikai összecsapások porondján rákényszerülnek. Néha megüli a pártközösségeket holmi országjobbító köd, amiben könnyű eltévedni.Országépítő ötletek helyett leginkább csak országfoltózóakra futja. Nem is arra kerül a folt, ami a leghiányosabb. Az egész csak játék. 

Előre törnek a szocialisták? Csak az ő ködös, valóságunkon még ki nem próbált, ismeretlen kimenetelű fikciójukat erőltetik.

Előre törnek a zöldek? Valójában hányadik helyen van személyes értékpalettájuk rendjében a Föld megmentésének ügye? És ugyan mit tehetnek, amit a többiek még nem tehettek volna meg? És ugyan hogyan kerekednek felül szólamaikkal, miközben a fél világ visszalő, a lehető leghatékonyabban, bármi áron, a fegyvertelen másik felének pedig ott a médiaeszközökkel jól felszerelt, világot átfogó aknamunka, kicsiben és nagyban. (lásd például a face beavatkozásait az EU kampányba!)

A politikusok dobálóznak a számokkal, csakhogy a hatalmi szférában nem ugyanaz a számtan működik, mint a civil világban: 1 meg 2 az egy teljesen más minőségű 1, például.

A Fidesz elbukta a kétharmadot, örvend a nagy baloldali arc. De hát az EU parlamentben nem számtanilag játszanak a magyar oldalviszonyok! Nem tudná? Ott csak szétszéledő beolvadás van nagyobb csoportosulásokba, frakciókba. Így egyik magyar oldal sem írhatja felül hazai százalék-alapon a másik oldal akaratát. Csak beleszellenthetjük a magunkét egy-egy nagyobb áramlatba, ami viszont nem igazán rólunk szól.

A rendszerváltásunk óta idehaza minden igazságossághoz fűzött remény elpiszkolódik.

Kit válasszunk?

Inkább kit ne!

Fürkésző eszem azt mondatja ős-szocialista szívemnek: a hatalmi szférában csak akkor játszódhatna le az igazán elhivatottak kiválasztódása - anélkül, hogy lehúzná őket a korrupció mocsarába a mögéjük sereglők mohósága -, ha a kiváltságok nem játszanának. Ha a fizetés a hatalmi szférában sem lehetne magasabb mint bármelyik intézményben a hasznos sürgölődés legalsóbb szintjein - oktatás, mezőgazdaság, közterület felügyelés, infrastrukturális egységek stb.  És csak akkor, ha a mindenkori infláció - az emberi törekvés egyik ravasz kis motorjának tűnik lenni - mindenkori mértékét kifejező fizetés- emelkedésről a választók lennének jogosultak dönteni - a demokratikus néphatalom!

Az Embert ez azonban dehogy is érdekli! Az Ember, így, nagy E-vel - akiről mindannyian reméljük, hogy mi vagyunk - folyvást érvényesülni akar (de már az ember mint állat is folyvást ezt akarta!) A társadalomban élő Ember - élen a nyugati társadalmakban élővel - főképp jóléti értelemben akar érvényesülni. Tisztelet a kivételnek - na, hol a nagyítóm!   Hogy az Ember érvényesülni akar, annyit tesz: többre jutni, mint a többiek, lehagyni az így-úgy mérvadókat. Egy hatalmas süketelésbe csomagolt, törvényekkel megcinkelt etetve kibaszós birokrakelés a mi civilizációnk.

A többiek meg, odaát... azok talán kicsit jobbról vagy akár még sokkal rosszabbról süketelnek.

Ki nem próbálnám, abból nekem mi jönne ki.