A nyíltvizi
úszóverseny látszólag ugyanazon szabályok között folyik/zajlik, mint a
sportmedencében zajló versenyek (ki ér előbb a táv végére), de ez csak látszat.
A nyíltvízi, hosszútávú
versenyeknél nincs határfal a vízben. Vagy körbe-körbe terelő a versenypálya
vagy csak egyetlen óriási vízszakasz, aminek kimért szakasza végén nem ütközünk
medencefalba, oly evidens módon elérve a célt, mint az épített medencékben,
vagyis nem a kimért hossz határát kell elérni - értelemszerűen az úszó kar
valamelyikével - hanem a levegőben lévő céltáblára kell rácsapni. Ez a
megérintő-technika kissé ambivalens mód viszonyul a teljesítményhez, de ez van,
az eredmény így méretik, a szabály ekként van kimondva.
Mindezt azért
hozzuk szóba, mert Rasovszky Kristóf 2018-as glasgow-i Európa bajnoki
szerepléseit igencsak elgondolkodtatónak találtuk. Rasovszky három
versenyszámban indult, így módunk volt visszatérőn felfigyelni habitusának
bizonyos vonására.
Az 5 ezer méteres versenyen 1.25
kilométernél állt az élre, egyenletes tempója szerint később megelőzték egy
ideig, de 1 kilométerrel a cél előtt már ismét ő vezetett, és előnyét szívósan
fokozta. A mögötte úszók erejüket méricskélve változtatták helyzetüket, a nagymenők
pedig próbáltak Rasovszkyról veszélyes mértékig nem leszakadni, de elébe vágni
egyik sem akart (!?!). A mi plebejusi érzelmeinkkel közelítve ez valamiféle
sunyizás, na jó, taktika, még hozzá olyan taktika, amivel próbáljuk elaltatni
az elöl haladót, hogy aztán majd...
A cél közelében
aztán valóban... kiki bevetette fulladáshatárig, amit csak bírt, hogy a
céltáblát lenyúlja.
Rasovszky azonban
tudott fokozni, és 52 perc 38,9 másodperccel elsőként csapott a feje fölötti
céltáblára.
Másnap 10 ezer
méteren új verseny következett, és a mi Rasovszkynk ismét vízbe szállt, egyebek
mellett a pihenten érkező olimpiai és világbajnok, holland Ferry Weertmannal.
Rasovszky Kristóf
6,5 kilométernél állt az élre és végig vezetett. Erejét egyenletesen megosztva
és előnyét folyvást fokozva, egyáltalán nem taktikázva úszott: kirakta a
többiek szeme elé, amije van. A Nagymenők, köztük Ferry Weertman is, pár
testhosszal mögötte sunyiztak, csereberélték pozíciójukat, de senki nem akart
Rasovszkyra ráúszni, aki - tavaly még ifjúsági kategóriában sikereket arató
ifjú - ezzel nyilván mit sem törődve tartott a cél felé.
Mintegy 200
méterrel a cél előtt Weertman rangja tudatától fűtve rákapcsolt, és kezdte
ledolgozni a pár testhossz különbséget.
Elébe vágunk a
dolgoknak: Rasovszkyt már nem tudta beérni. Rasovszky fejével már a céltábla
alatt volt, amikor Weertman még karnyújtásnyira attól. Rasovszky azonban
feltehetően jobbkezesként viselkedett, és az a karja épp hátulról emelkedett a
céltábla fel.
Weertman
lényegre törő rutin birtokában elöl érkező karjával nyúlt a tábla felé,
mondhatnánk, kétségbeesetten nyújtózva, és 1: 49. 28,2 -del vágott a táblára.
Nem volt mérhető különbség a két eredmény között, de a célfotón, a fény referenciáival mérve mégis látható volt, hogy Weertman érintette meg előbb a
táblát.
Érdemes
megtekinteni a megelőző pillanatot.
Weertman egy karhossznyival lemaradva követte Rasovszkyt - akinek a feje itt már a tábla széle alá ér - ő tehát látta, hogy a versenyt a sportszerűség értelmében elveszítette kettőjük között, tudnia kellett, hogy le van győzve. Ám az aranyat - ez a legkonkrétabb és szó szerinti, amit csak mondhatunk - azért már mégis csak lenyúlta ifjú riválisától. Ez van, ilyen az élet is: egy idő után legtöbbünknél már csak az éremvitrin, a presztízs a lényeges.
Rasovszky a verseny
után szerényen az ezüstöt is nagyra értékelte, és még inkább a tanulságot, hogy
a továbbiakban át kell gondolnia a célbeérés körülményeit, és ésszerűbben kell
benyúlnia.
A 25 kilométeres versenyen Rasovszky már ismét aranyérmet szerzett, 4 óra ötvenhét perc ötvenhárom egész öttizedes idővel. A táv felétől nyílt sisakkal, fütyürészve úszott az élen. A sokáig mögötte sompolygó nagymenő, Kirill Beljajev, aki az utolsó száz méteren, na persze, megpróbálta őt lerohanni, csak egy teljes másodperccel lekésve - kolosszális időkülönbség! - csaphatott a célba.
Míly csodálatos! Az
ifjúi erő és nyíltság háromszoros diadala. Szinte hihetetlen e sejthetően
maradandón nehéz időkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése