"Az akt nem témája, hanem formája a
művészetnek."
Régóta birkózik Eifert János egy gondolat
helyénvaló megfogalmazásával. Még nincs egészen kész vele, de hiszen időnk is
van még elég.
Én most a fent, tőle idézett megközelítés hibájára
szeretném felhívni a figyelmet, nem csupán a figyelő környezet okulására, hanem
ezúttal a helytálló megfogalmazás vágyát ösztönzően is.
Sztéjtment 1: Az akt, már úgy értve, a szemet
szólító testi formák a természet formái, és nem a művészeté.
Az egyszerre rendkívül bonyolult és nemes
összhangot mutató, dinamikusan megnyilatkozó anatómiai - mindene előtt női - alakzat a formával való tovább játszásra ösztönzi a
magamagát művészi tettekkel éltetni kívánó férfi embert - tegyük hozzá: nem csupán
esztétikai indíttatással.
(A nők talán ugyanígy
vannak a férfi testtel, vagy talán - látványokra eredendően másként gerjedvén -
tisztán a formát tekintik, de nyilatkozzanak e dologban ők:-). Mintha a nemi
értelemben kétféle entitás eltérne azonban vizuális poézisének sokszínűségét
tekintve. De ki volna illetékes e kérdésben bizonyosat mondani!? Nem is fontos
a bizonyosság.
Sztéjtment 2: A művészet eredendő, premodern
értelmének körébe tartozó, rátermettségtől késztetett emberi ambíció a ráció
által el nem érhető titok, az érzéki valóság "megismerésére"
törekszik, s e törekvésnek kétféle - idealizált teljességében soha nem vagy csak nagyon ritkán adott - kibontakozása
van: 1. Az érzéki ismeretnek a különösség jelenségkörében való pszichés
megragadása (különféle erősségű érintettség-érzetet, katartikus benyomást keltve), és 2. a befogadást motiváló
(egyszeri) esztétikai forma megteremtése.
Az akt, azaz a formai teljességét, harmóniáját
s a maga érzéki auráját 3 dimenzióban kínáló test látványa a fotográfiai - 2 dimenzióba történő
- transzponáláskor veszít vizuál-esztétikai és érzéki teljességéből. Itt
kínálkozik a lehetőség a művész (a fotografáló) számára, hogy pszichés erőivel
és formaesztétikai leleményeivel kompenzálja a befogadót ama veszteségek
dolgában.
A dolog azonban nem csupán ennyi! Az emberi
test bonyolult, egyszerre atavisztikus és civilizációs vonzatainak köszönhetően
a vizuális átalakulás kalandos lehetőségei messze túlmutatnak a szép iránti
lelkesedés megnyilvánításán. A konceptuálisok ezer mód kapnak ezen, a szép pózokba
szerelmesült l'art pour l'artosok* pedig hallani sem akarna ilyesmiről.
Ez persze sarkosítás így. Ennél kicsivel
bonyolultabb a művészi aktolás mibenléte,
de innentől már folytathatná maga Eifert János
:-))
* a művészettörténetbe bevonult kifejezésnek
pejoratív értelme van, pedig a művészet eredendően mi másért kéne az embernek,
mint a művészetért :-)**
** Ez a kijelentés nem szolgál mentségül arra,
hogy az aktfotózás - főképp a férfiak számára - fotográfus és női test giccses
pózok és erotikus melléküzenetek közötti kergetőzése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése