Koszmoszban turkálva

-     Hidd el nekem, a koszmoszban csak az alapötlet a nagy. Az, ahogy a Teremtő megteremté a Valamit, hogy aztán ráuszítsa a Semmire. A többi már csupán az evidencia folyománya volt. Ilyesmi esetünkben is gyakran előfordul. Itt van például, ahogy lenézek ebbe a...

-     Na de kedves Tanult Kollégám, tudtommal megegyeztünk, hogy a példálózás nem tiszta filozófia.

-          Na jó, rendben, Kolléga. Szóval, visszatérve a ráuszításhoz, hát ugye, a Teremtő ugyan mit uszított volna rá a Semmire, mint a Valamit. Kutya akkor még nem volt.

-          Nono, engem ugyan be nem csal a maga vulgármaterialista utcájába! Tudom, nem volt se kutya, se kerítés, se birtok, de a nagy kérdés, a kulcskérdés nem ez, hanem, hogy mit mondhatott a Teremtő a Valaminek, mikor a Semmire ráuszította…

-          Értem, mert hogy fogd meg vagy csípd meg abban a helyzetben nonszensz lett volna, és nem is járt volna ekkora felfordulással… A hozd ide is teljesen hatástalan, amikor még csak a Semmi van és még nincs mit idehozni, és ráadásul...

-          …már úgy értve is, hogy nincs hová ide…

-          Maga kis gnosztikus, közbevágott, mint annyiszor, de az alapkérdésben nem jutottunk előbbre.

-          Egyszerűbb lenne a modellezés, ha magunk is olyan helyzetben volnánk… nem erre a sok-sok hülyére gondolok, akik csak gőgösen szemetelnek, hanem, mondjuk, maga meg én. Olyan teremtő helyzetben...

-          Igen, de sajnos mi már beágyazódtunk, a Semmitől el vagyunk szigetelve, mindenütt koszmosz van…

-          Sopánkodásra semmi ok, hiszen a Teremtő mégis képes volt ezt a sok szart az ember segítségével a semmiből előteremteni.

-          Nana, a teremtő idáig nem merészkedett!

-          Mert maga aztán ott volt,… honnan veszi? Itt van például a Rubik kocka. Szerintem a Teremtő még mindig nem tért magához, hogy ez nem neki jutott eszébe… aztán itt van ez a táskarádió. Ha mi nem találjuk fel, az életben nem létezne ilyesmi.

-          Ez azért eléggé vulgáris gondolat, hogy a Teremtőnek ilyet is kellett volna teremtenie. Az elektromágneses tér ötlete azért kicsit alapvetőbb ennél…

-          Azt nem is akarta, az csak egy következmény, persze nekünk már principium, evidencia, ha tud követni.

-          Mi tagadás nehezemre esik követni, mivel hogy folyton maga előtt járok.

-          Jár! Inkább túr, de akkor hogy lehet, hogy a táskarádiót is én találtam fel az előbb.

-          Csak mert messziről láttam, hogy ragad valamitől. Magának való. Engem sokkal inkább lekötnek az elvont dolgok.

-          Na és ugyan mit von el itt, a szappant? Úgy értem, maga újabban csak filozófiailag mosakodik, vagy tényleg is, mert akkor nem tudom, mitől ilyen büdös.

-          Kegyed félremagyarázza a tényt, hogy az orránál fogva vezetem. Térnénk vissza a tárgyra, tisztelt kolléga…ha jól emlékszem a Valami manifesztálódásának kérdéskörénél tartottunk. A magam részéről el tudom képzelni…

-          Ne haragudjon, mi az, hogy a maga részéről? Nem látok át a maga részébe. Lenne szíves leszállni a magas hordóról!

-          Na jó, ha már így  rajtakapott: cipőt, azt tudom, tud, igen, de kecskét vajon kefélt már kegyed?

-          Hm…paranormálisan? Gondolom, úgy kérdezi, amilyen emelkedett tud lenni paradigmatikusan.

-          Ejnye kolléga, megegyeztünk, hogy divatszavakat nem használunk!

-          Bocsánat, csak éppen felfigyeltem itt egy érdekes koszmikus problémára, és pillanatra kisiklott a figyelmem. Szóval, kecskét, képzeletben, egyszer már természetesen. Ami igaz, az igaz, de... pillanat!… Igen, na, most már kétszer is. Nekem ennyi az egész. Csak ma este jobb szerettem volna értelmes világnézeti kérdésekkel lekötni a képzeletemet.

-          Ez a kérdés pont magára volt méretezve.

-          Igen? Na és ön kolléga, elment már maga, mondjuk, a búsba? Csak úgy gondolatban?

-          Miért, mert maga már el? Akkor mit ácsorog itt, mint egy faszénkályha? Háháhááá….

-          Megyek én, megyek, csak még elküldöm magát a seggesvári csatába. És nemcsak virtuálisan, hanem ezzel a Petőfi kötettel. (fejbevágja a kötettel)

-          Tudod mit, filoszkám? Elmész te a feketére lyukadt, buzi anyádba!

-          Hoppá, kolléga, megegyeztünk, hogy a nonszensz az tabu. Anya meg buzi, ellentmondás. Aki kilép az értelem köréből, az talált tárgyait átadja.

-          Itt van, cseszd meg, elem nélkül úgyse szól.

Több szó nem esik, mindketten kotorásznak tovább, ki-ki más-más kukában.

Fekete lyuk a Kazinczy utcában