Mégis inkább Ferenc József

E heti mini-fotóesszénk

Tóth István emlékére

Fotókiállítással tiszteleg a MAOE fotóművészeti tagozata az egy éve elhunyt kiváló ceglédi fotográfus, Tóth István előtt.
Ez alkalomból elkapott ceglédi eseményfotónk: Kossuth Lajos rákűdi a vadászgépet a Habsburgokra.

ArtMarket 3.

japán apróságok

Vallatom emlékezetemet, hogy egy nap távolán át mi dereng elő a 2017-es ArtMarket kínálatából, főképp az ArtPhoto Budapest tárlatain való többszöri forgolódás után.

Mindenek előtt az izraeli Ilit Azuolay díszvendéghez méltó, minden értelemben nagyszabású montázsképe. Ennek látványi kontrasztjaként az FFS ifjakat kilóra felvonultató standja. Fátyol Viola Capa nagydíjas műbalhéja. Haris lerágott újságja Art+Text, ha jól emlékszem. A Szövetség új nevekkel előhozakodó semmitsema dunkel standja. A MOME (mesterek? bachelorok?) állókép-színháza. A Random tavalyinál szerényebb, de jellegében nevéhez méltó felhozatala. Hoppá! Két veszett jó Stalter kép! A váltig morbid lengyelek. A digitális őstrükkökbe csomagolt David Bowie, mint a londoni 8 Privé Galéria egyetlen aduásza. A Lumas szalonképes kereskedelmi kincsei. A nyolcvanadikat ünneplő Korniss Péter konzervatívan modern fotókirándultatásai. A berlini Michaela Helfrich csikicsuki méretekben kínált műgondos falravalói: metafizikus nők szenvedései a modern lakásban. A bécsi Photon Vienna egész standot betöltő vagina-kollázsai. Pár látványfeljavító mondat Anna Fabricius idegenbe szakadt nyafogó-tollából. Hajas Tibor performansz nagymester Vető János dokumentálásában fennmaradt borzalmas szenvedései, és retro, retro, retro, itt, ott, mindenütt.

Gyenis, Drégely, meg más efféle jelesek sehol nem szöktek szemembe. Zavart persze valami: próbáltam képet is lőni, felszerelve a Nikon egyik itt a fókusz hol a fókusz pillanatszalajtójával.

Összegzésemül:

Az ArtMarket jelszava lehetne: Eladnál? Viszek!

Mindenki fényképez, nem veszi, hanem viszi, s majd megnézi otthon.

Képek saját output célú újra-adatállományosítása egymásról csak hozzávetőlegesen tudó sztenderdek mentén. Ez ma a képi tömegkultúra egyik főcsapása.

A kópiaméretek leperegnek a mobilozók tudatáról.

Ki tud a fogótávolságról? Ez az a távolság, ahonnan olvasni szokás. Azért a fogó előtag, mert ha e távolságban hüvelyk és mutató ujjával megfogja az ember a falon kínálkozó képi látvány lét szélét, láthatja, hogy mekkora kópia is elég lett volna abból a képből, ami esetleg több méter szélesre fel van fújva. Kevés ilyen kópia bírja valós felbontásával a vallató közelítést. Sandít a stand őre: mit nyúlkál ez az ürge az óriásképükkel átellenes irányból. Bolond? Ez se vesz akkor semmit.

Digitális trükkök David Bowie-ra

A merész bécsi stand

 

Saját autput célból fotózom, hogy saját autput célból fotózzák a képet

Ha már vásár, Surányi Mihály főszerkesztő a fotósajtó polcnyi standján elsóz egy mosolyt

(itt és most minden fentebb lencsém elé került közszereplő és becses mű szíves hozzájárulását kérem :-)

ArtMarket 2.

Vasárnap lényegesen javult a helyzet.
Jöttek is a vevők.

Az egész kiállítást tekintve igencsak gondolkodóba estünk.

ArtMarket 1.

Első nekifutás ma, péntek délután.
E pompás időben az ArtPhoto Budapest délután nézhetetlen volt.
Úgyszólván vízszintesen vágott keresztbe mindenen a borotva éles napfény.
Na, majd egy szerencsésebb délelőttön! talán  :-)

Levelem érkezett

Az éjszakai órák során valamikor levelem érkezett. Pontosabban levelet kaptam.

Még ennél is pontosabban az történt, hogy a szobámban lakozó növényi társ reggelre nedves, friss levélhajtással hozakodott elő.

Gondolván, hogy megítélésekhez kettőnk közül eszem csak nekem van, az efféle levél érkezést rendre köszöntésnek és barátságunk fenntartó gesztusának veszem. Ez által pedig ez az új levél esemény, miként az összes korábbi is, valóban az: baráti gesztus.

A barátság nem lehet egyoldalú: növényi társam nyomban kapott vizet. Ág-karjait is megmozgattam finoman, hogy érezze, nem az eső esik itt néhány naponta, hanem létezik itt egy barátkozó élőlény, aki növényi társaknak kedvezően, rendre, újra és újra locsol.

Na persze: rendre! Néha, bizony, rendetlen ez a locsolás. Az ág- és levélbabusgatás közben figyeltem fel arra, hogy új levelét úgy tolta felfelé az ág, mintha a naptáramba próbálna beleolvasni.

Talán lebecsüljük ezeket a növényeket! Lehet, hogy elfoglaltságom menetét silabizálja, annak sűrűségét, hogy megtudja, mikor áll fenn a veszély, hogy négy, sőt, akár hat napon át is elfelejtek locsolni. Ilyen várható esetekre nedvességeit tartalékolnia kell. Okos!

Úgy döntöttem, két naponta, a naptár teljes hátra lévő hosszában beírom a reggel nyolc órai sávba, hogy LOCSOLNI! A mai naphoz még azt is beírtam, hogy BOCS! JOGOS VOLT A GYANAKVÁS.

Egészen biztos vagyok benne, hogy ez megnyugtatóan hat, meg hogy barátság ez csakugyan, s mostantól felhőtlen lesz fejünk felett a mennyezet.