HARMOFÓBIA

Jelképértőkkel és megszólítás iránt hűségesekkel tömbösödve felvonultak a képszátyárok is. Együtt-egészben: 800 hajdan tehetséges, szépreményű (tanultság okán kötelezetté hígult állagú), de sírig emelkedett látáskultúrájú bolond.

Rázúdultak a szentendrei Művészetmalom zegzugos tereire, ellepték a vakolatlan falakat, vakoltak és tapétáztak velük.

Falaktól eltekintve villámcsődület.

Falakkal: a harmónia koncentrációs tábora.

Nyolcszáz vizuális szatír kitárta kabátszárnyait, és egymásba ragadt. Néhány mutatvány majd túléli, amelyiknek jutott kevés levegő, a többire - szerencsés esetben - mellette lévőként talán majd emlékezünk.

Nagyobb baj nem érheti az ide tévedőt, mint hogy receptorai és látóidegei átmenetileg belefulladnak a látnivalóba.

Nyolcszáz tettbizonylat az igehirdetektől a szépenlátokon és engemneirányítsanakon át az elvagyokig.

Legyünk körültekintőek: Jól jártak talán a térplasztikázók, meg a textilesek.

Az ábrázolóknak viszont leginkább csak vizuális kakofónia jutott a harmónia jegyében.

Sokan be se fértek a kívülről kissé már zimankós megnyitóra.

Dagad talán tőle a kultúrpolitikai öntudat.

Egyéni hozama: több kilós katalógus. Abból legkevesebb 800. Leterítene egy elefántot, lecsapna az égről egy UFOt, ha az az 1600 kéz egyetlen eggyé tudna lenni.

A vizuális káoszt szerencsés egységbe ötvözi az a többtíz négyzetméteres asztal, ahol a nyolcszáz mű kétoldalú négyzetes táblácskák formájában ide-oda tologatható, keresztül-kasul kombinálható kirakós játékká szervesül, valaki - ezúttal üdvös - kreatív önzésének köszönhetően. Terített asztal mindenkinek. 

Íme, amikor közösségi voltunk több lehet, mint individuális rátartiságunk!

Jelenlévő munkavatársunk, Hajdú Gabriella felvétele