GÓL

Míly bonyolult az emberi valóság!

S míly bonyolult annak szemlélete is!

Itt van például a gól.

Nincs könnyű gól, meg nehéz gól.

Gól objektíve nem létezik. Isten se gondolta volna, hogy gól.

A gólt nem beengedik, miként a brazilok gondolják, amikor kapnak egyet. A gól egy bizonyos helyzet, ami előáll.

Nem, Kedves Brazilok, nem gólt enged be a kapus, mert a gól nem jön, a gól nem közelít. Csak a labda jön, kerek pofája nem egyébtől torzul, csak egy lövésnek nevezett rúgástól, és az események eme stádiumában semmi köze még a gólhoz, még ha azt a rúgást ama gólnak nevezett fejlemény elérésének szándéka váltotta is ki.

A gólt rúgják, ezt mondhatjuk leginkább a fociban, ha már kicsit csúsztatni akarunk. Rúgják, hiszen gól sosem áll elő, ha nem történt egy rúgás - na jó, akadékosok! - esetleg fejelés, de ez utóbbi nem annyira emblematikus mozzanat a fociban, hiszen a fociban a labda rúgása teng túl.

Visszavetítve, összegző emlékezéseink során mondhatjuk persze: aztán jött a gól, ami tönkretette Barbosa életét, de ez nem a labdával kapcsolatos történést jelöli, hanem a beállt fejleményt: jött, eljött vagyis bekövetkezett egy ténnyé lett helyzet, a gól, s ezzel valószínűvé lett és aztán pár perc múlva véglegessé a brazil vereség ténye.

A kapus dolga és lehetősége csakis a védés. A kapujában beállt gólt persze neki s rajta keresztül a csapatának könyvelik el, de leginkább az ő lelkére szárítják rá.

Pedig az, hogy hibát követett el, csak feltételezés. A kapus nem védhet ki mindent, hiszen védési esélyét véletlenszerűségek ostromolják. A labda például nem puskagolyó. A labda kóvályog ellőtt állapotában. Az ellőtt labda hirtelen irányt válthat a véletlenszerűen vagy szándékosan útjába került objektumokon is, a kapu előtt kavargó támadók és védők testrészein, és gyakorta nincs az a fizikai képesség, amivel e változásokat le lehetne reagálni, következményeit számításba vehetné a kapus.

Nos, mi - precizitásra törekedvén - így látjuk a gólt, hogy mi a fene is az. Igen, ilyen körülményesen gondolkodunk, s így távolodunk el aztán a világtól, mert a világ, az emberi világ nem akar másképp, csak lazán és képletesen beszélni, a legtöbb ember nem a fizikai vagy logikai történéseket kívánja beazonosítani, hanem örömének, bánatának okait. A nyereségét vagy a veszteségét akarja felismerni és lereagálni.

Az 1950-es braziliai foci világbajnokságon beszedett döntő gól után Barbosát, a kapust egész hátra lévő élete során a brazilok megvetése sújtotta, mondván, hogy „beengedett egy könnyű gólt.”

Aki fentebb figyelt, már tudhatja, mennyire pongyola beszéd ez. Könnyű gól, beengedés!

Na de ki az, aki figyel ránk? A tömegek igazából mindig is az érzelmeikkel voltak és lesznek elfoglalva, amíg csak élünk.

Meg azután is.