Van ennek egy egyszerű és nagyon hatásos
módja. Közel hajolsz. Akkor az ember többé nem tömeg mivoltában tűnik szemedbe.
Valahogy ember lesz nyomban, megejtő, jóra váró, élni akaró. A média, különösen
a dacos RTL rendre nyomja a menekültekről az emberközeli kisriportokat, a
reménykedő gyermekszemekről. Ezzel persze becsap bennünket, sőt, úgy is
felfogható e karizmatikus média-attitűd, mint destrukció. Hiszen Európa és
benne Magyarország új helyzetének nem az a lényegi olvasata, hogy vegyük észre,
mindenki ember.
Amikor az egyén tömeggé lesz, egyszer csak nem
esdekel többé tekintetével, tömegként a sok szemnek másféle szikrája pattan a
legcsekélyebb késztetésre. Magatehetetlenül tör, zúz a tömeg, eltipor, gyújtogat,
szétszaggatja a kerítéseket, úgy, ahogy egyenként egyik sem akarta volna.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a hovatovább
sokszázezres tömegekké torlódó vándorok nem tartoznak semmiféle törvény alá, nincs
vesztenivalójuk, és sanyargatja világképüket a nélkülözés.
A mi igazi problémánk nem az ilyen ember,
hanem az ilyen embertömeg, amikor már oszlathatatlan, és amikor majd egyszer
csak erőszakosan tiszteletet követel kultúránktól az ő magával hozott, tovább
örökített, meggyökeresedett hitének, kultúrájának.
Kiküldött munkatársunk, Tóth Béla hozott képes beszámolót a budapesti pályaudvarok körül veszteglő menekültekről. A civil jótevők még a személyiségi jogokért is felszólaltak nála. Ő ezért bátran fényképezett, hiszen egyszer ez is része lesz a képes történelemnek.
|
A Keleti-Pályaudvar alatt |
|
idegen falatok |
|
szabadidő tevékenység |
|
civil segítők osztogatnak |
|
kistömegű alakzatba rendeződés |
|
Konzerv? Megy a szemétbe |
|
A jó szándék megvan. Nem a menekült, hanem a szemetes kosár szemetel |
|
Az adomány nagy tömegben is ártalmatlan |
|
Mindnek van mobiltelefonja |
|
Reménykedő szemek. Igen, külön-külön mind emberek vagyunk. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése