Nem tudjuk,
hallott-e már az olvasó az osztogatásból való részesülés lehetséges rendjéről.
Mi még nem hallottunk.
Kétségtelen, hogy
ha létezik ilyen, ennek egyik legmarkánsabb alakzata kell hogy legyen a
libasor.
Képzeljünk el egy
olyan rend tisztelő népet, mint a magyar, amely nép bizonyos osztogatók
egyetlen hangos füttyentésére képes libasorba állítani magát, azzal sem
törődve, hogy tíz millió ember esetén - az egy főre eső fél méternyi hellyel
számolva, nehogy bárki megfulladjon - 5000 kilométer
hosszú volna ez a libasor. Az utolsónak 5000 kilométert kell kutyagolnia tehát
a bármiféle osztogatást érintő sorrakerülés tágas dimenziójában,
valaki másnak - később tán barátnak - izzadságos háta mögött, egyetlen zokszó,
a leghalkabb gágogás nélkül, hogy ne támadhasson semmiképp osztogatást lassító
felfordulás. Ilyen körülmények között a leggyanútlanabb csecsemő is
megbolondulna, anélkül hogy megtudná, mi a haza és mi a kötelesség.
Ezért ez a
legkézenfekvőbb ősi alakzat, a lineáris libasor alkotmányos társadalmi körülmények közepette
lassacskán síkba rendeződik, és csigavonalat alkot. A rend eme alakzata
alkalmas arra, hogy a nép fia az osztogatók első füttyentésére beugorjon a
csiga vonal - továbbiakban NCs, azaz nemzeti csiga - hozzá legközelebb eső
menetébe.
A távoli jövőben -
már ha ígérkezik ilyesmi egyáltalán, ha a modern fejlődés idő közben más irányt
nem vesz, vagy mister Hawking nem számol ki időközben egy másfajta létezést
nekünk - szóval a távoli jövőben - mindenek előtt a gravitáció legyőzése által -
térbelivé fejlődik majd ez a csigavonal, főleg azért, hogy minden pontja viszonylag
azonos távolságba essék az osztogató erőtől. (A preszociológusok és más látnokok
legalább is így képzeltél el ezt nekünk annak idején.)
De maradjunk csak a
jelennél! Ahhoz, hogy ne a nép(felség) fáradozzon, hanem az osztogató erő
haladjon végig a csigavonalon, az osztogatónak ugyancsak 5000 kilométert
kellene megtennie, ám egy ilyen utazás az egységnyi osztásidőt minimális 2 másodpercre
véve legkevesebb két évre rúg. Ennyi idő alatt a csigasort
alkotó nép legkevesebb fele éhen halna.
Elkerülhetetlen
tehát, hogy az osztogatás magasabb társadalmi feltételei között létre jöjjön az
osztogató hatalom osztódása. Egyfajta seregesedés. Mivel eredendően minden állampolgár
a csiga-libasorban áll, és ehhez a hatalmi mozzanathoz minél gyorsabban ki kell
ugrani a libasorból, könnyen erőt vehet a nép(felség)tömegeken holmi anarchikus
indulat. Ennek megelőzésére és megfékezésére fejlődtek ki a hatalmi struktúra
természetes intézményi részeként a centralizált, fegyveres testületi füttyre
hallgató erőszak-erők.
Régi történet ez. A
hajdan ilyenformán kikristályosodásnak indult hatalmi know-how legfőbb
kedvezményezettje az a népfia lett, aki leghamarabb jött rá, hogy csak a hülyék
állnak libasorban, és fölényt mímelvén magához parancsolta a hatalom
lehetőségéről valamit már kapisgáló és abban osztozni kész erőket.
A hatalmi szerepbe
jutottak idők során aztán dinasztiákat alkottak, felsőbbrendű szerepükhöz
csiszolódtak, így eredendő népi voltuk ma már felismerhetetlen (lásd király!).
Igen, így lehetett,
ám a demokrácia feltételei között ma már mind többünk számára világos, hogy csak a
hülye kutyagol 5 000 kilométert, csak a hülye ugrik be egy olyan sorrakerülési csiga
alakzatba, amire nincs rálátása, amiről nem tudni, merre libádzik, hol az eleje
és a vége.
Az ész eme
természetes fejlődése dacára az igazi probléma váltig az maradt, már szinte
dráma, hogy a rend feltételei között a hatalom osztogató seregeibe való
bejutásért ugyancsak libasorok alakulnak, még ha nem is olyan hosszúak, mint az
osztogatásbeli sorrakerülés terepén tapasztalható közönséges avagy mezei
libasor, és tagadhatatlanul kiütközik ezeken a sorokon holmi ortopéd folyamat.
Ezek a hatalmi
sorrakerülésért folyamodó alakzatok nem is sorok, hanem fürtök inkább, melyek körkörös,
u.n. kondér alakzatot öltenek. Eme alakzatok természetes gondolkodásra gyakorolt torzító
hatása folytán a szerencsések, miközben libabort prédikálnak, megvetőeket
gondolnak a libasorról.
Ezt a csigalibasor hátsó fertályán
várakozók, míg világ a világ, nem láthatják át elég világosan. Ők csak a rendet érzékelik. Talán jobb is
nekik, az élet így is, úgy is elmúlik valahogy. Fontos, hogy az ember azzal,
ami osztogatás útján adatott, boldog legyen.
Boldog? Na, ne
túlozzunk, talán csak heppi!
 |
| Rend érvényesülése újrahasznosítható, de makacs fémhulladék tömegen |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése