A természet esendő, a pad viszont
örökfiatal – valahogy így fordítanám le a szocialista politikából a
fotográfiába átkirándulgató Mandur László plakatív fotójának képzeletem tükrözte
üzenetét. Az említett fotó az élő klasszikusnak tekinthető Balla Demeterrel
közös kiállítás keretében vándorol ide-oda, korábban Kétszólam cím alatt a
Donáth templomban, nem rég pedig Szólamok cím alatt a Próféta Galériában volt
látható.
Látható volna még május 22-én
péntekig, csak a galéria üzemeltetője vagy kicsodája kedden úgy döntött, hogy
szerdán már visszavonja a péntekig ígért nyitvatartást. Ezért hát most a fenti
múlt idő. Ez a kulturális randalírozás látszatát keltő viselkedés kicsit más téma,
mint amiről szólni szeretnénk, ezért az előre hozott zárás okát most nem firtatjuk.
Mandur László párhuzamos futása
Balla Demeterrel érdekes kérdéseket vet fel, mindenekelőtt kíváncsiskodásra
sarkall, hogy a csaknem 30 évvel fiatalabb Mandur Lászlót hogyan sikerült a
kulturális sorsnak a matuzsálemi felé tendáló korú Balla Demeterrel
kötegelnie.
A mendemondák szerint valamelyik
elméleti ember úgy találta, hogy a vizuális valóság iránti figyelmük közös
vonásokat mutat.
Nos, ez tagadhatatlan. Kérdés
azonban, mit ér az, s mi abban az érdemi közös, hogy miként nekem, mondjuk neked
is a korhadó ágakon akad meg a szemed, s nem a zöldellőkön.
A fotográfiai témaválasztás az
alkotói lelkület felé mutat, s a lélek aztán kiterjeszkedve megszólal a formai
elemek hangolása által. A kiállítás képeinek tanúsága szerint Mandur és Balla
nagyon-nagyon más lélek.
Hogy kinek – sokaknak, keveseknek
- a lelkületét képes még rezgésbe hozni a megformálás, ez meg már nem csupán a
törekvésen, hanem a tehetségen is múlik. Az alkotó személyiség hangoltságán, és
a különösségre, mint olyanra való fogékonyságon nagyon is.
Innen, a D-Vektorságból tekinve
úgy tűnik, hogy Mandur László témaválasztásai erőltetett formaiság felé tendálnak.
Jól tudja, hogy milyen tónusvilágba kell vizuális objektjeit becsomagolni. Ennyit
ad, alig többet, míg Balla Demeter képein átüt a zsigeri őszinteség is.
Megtéveszti a befogadót a képek
mérete. Mandur néha pusztán amatőrös hangulatképeket is megenged magának, ám ezeket
hatalmasra nagyítja, a néző pedig képes a méretektől való hőkölését
összetéveszteni a drámai formálás, a katartikus esztétikai erő keltette
hőköléssel.
A pad mintha puszta formai póz
céljából oda lenne vonszolva a lombtalan, szép fakorona alá. Az a pad csak egy
ugrásra van a tovatűnt üldögélés gondolata felé lökdöső transzcendens, de
valahogy mégis üres célozgatástól.
Mandur okos, ügyes, csinált.
Balla Demeter fotográfiája ma már a ballai mélységek szenvedéstörténete.
Szívesen megtudnánk, mi az üzlet
Balla Demeternek ebben a közösködésben. Hogy Mandurnak mi, az nyilvánvalónak
látszik, bár ha bárki hatalmasság úgy gondolja, készséggel tévedünk.
 |
| Balla, Mandur meg a Próféta lomokkal telt fiókja |
Nos, a megnyitó(ko)n Kincses elmondta Balla helyett, érdemes esetleg meghallgatni. Elhinni nem muszáj, de ettől még érvényes marad. Lehetnek mendemondák, nyilván akik a puritán valóság mögé szeretnek valami mást, nekik tetszőbbet odaképzelni, azok gerjeszthetnek ilyet. De a dolog rémesen egyszerű. Mandur nagy tisztelettel viseltetik Balla iránt, és Donáth felkérésére Balla úgy válaszolt, hogy szívesen állít ki, ha azt közösen teheti Mandurral, mert emberi tartása és képi világa Balla számára fontos és szeretne közösen kiállítani. A felkérés Ballától jött Mandurnak tehát, majd miután ez megtörtént, közösen kérték fel Kincsest, hogy a két alkotó munkáiból formáljon közös kiállítást.
VálaszTörlésFélre ne értsd, okot nem látok rá, hogy ezt külön meg kelljen magyarázni, mert szerintem elég magyarázat az, hogy Balla szerette volna, mert számára létező és fontos a párhuzam. Az utolsó bekezdésed nem gondolom méltónak. Már bocsánat érte, de "üzlet", na az nincs.
Kedves Hegyi Zsolt! Köszönöm észrevételedet, és hozzáadott információidat. Én természetesen a harmadik, a befogadó nevében szóltam, annak nevében, akinek - szerintem - nem kötelessége háttér-informáltan közelíteni az esztétika körébe tartozó jelenségekhez. A kiállított fotók megközelítésének néhány megfontolandó, lehetséges motívumát kínáltam fel ezúttal is, mint más írásaimban is szokásom.
VálaszTörlésAz üzlet szó használata itt képletes, ha tetszik, glosszába illő fricska-szó volt. Percig sem gondolom, hogy Balla Demeter művészetével és életével bármi értelemben üzletelne. A tényt, hogy ő maga találta érdeminek Mandurral közösen kiállítani, tudomásul vettem és mostantól tiszteletben tartom (hozzátéve, hogy kisebb- nagyobb mértékben a legnagyobb művésznek is sántíthat ez-az az értékrendjében :-))
Nos, azért írtam le, amit írtam, mert szóba kerültek a mendemondák és az üzlet. Mivel volt szerencsém jelen lenni a döntésnél és annak megvitatásánál is, így gondoltam leírom, mi a valós helyzet. Nyilván, a néző szabadon asszociálhat, és az is nyilvánvaló, sőt, Balla és Mandur számára is tudható volt, hogy akadhatnak, akik elméleteket kreálnak a valóság helyett, mert azok valahogy mindig érdekesebbnek tűnnek a tényeknél. Talán megér annyit egy alkotói döntés és közlés, hogy elsőre megpróbáljuk elfogadni úgy, ahogy van és abban a koordinátarendszerben értelmezni, ahogy azt megalkották és kitalálták, legalábbis én általában így állok a dolgokhoz, és ha nem sikerül, még mindig lehet kérdéseket felvetni. Jelen esetben azt gondolom, hogy ha ezen az úton haladunk, akkor a képek elkezdenek beszélni és mesélni, csak ehhez lehet, hogy érdemes kizárni az ítéleteinket. Szigorúan "szerintem".
VálaszTörlés