Már megint, megint, megint nem
voltam óvatos. Talán az alkonyat teszi, így hat rám.
Ott ült a korláton az a kis
szaros. Az a kis rondaság.
Nem, a ronda nem jó ide, túl
tárgyilagos, és cáfolja a látszatot. Másrészt, aki kívül ronda, belül még
akármilyen előjelű lehet.
Rusnya, ezt gondoltam aztán
először, ez már jobbnak tűnt, de ez sem foglalja magába a lényeget, ez is csak
mérges vagdalkozás.
Valami morbid kollázson törtem a fejem: rusnyatetűleső. Ez
már jobbnak tűnt, itt nem tudni, ki a rusnya, a tetű vagy pedig aki les, de még
mindig nem az igazi.
Fészket rakott tavaly a
villanyóránk dobozába, a bejárat mellett, mialatt hosszabban távol voltunk.
Aztán egy este megjöttünk. Első
dolgom ilyenkor, hogy nyúlok az áram kapcsolója felé. A frászt hozta rám,
amikor szárnyával berrentve kiröppent. Nincs ajtaja a doboznak, tudom, hiba, de
ezt örököltük.
Próbáltunk valahányszor hason
csúszva közelíteni, hogy a kéglibe bejussunk, de rettentő óvatos volt, a
legkisebb neszre, huss, elmenekült. Aztán, mire kettőt fordultunk odabent, már
a tojásokon ült megint. Hosszan tanakodtunk, mi legyen, de nem volt más kijárat,
nekünk meg jönni-menni kellett.
Halkan éltünk. Talán megszokja.
De nem, ez a kis szaros csak üldözte magát a nevünkben.
Úgy két hét múlva gyanús lett a
dolog nekem, midőn a kocogtatást hallom. Dühbe gurultam. Hát persze, kihűlt,
záp az egész. Kikaptam a fészket és utána vágtam. Hát ezért telt négykézláb az
én életem?
Ott ült a korláton a ronda kis
gonosz. De éreztem, nem passzol ez rá. Minden hajnalban énekel, és olyan szép a
tolla.
Félnótás, szaros kis angyalka.
Igen, ebben maradok.
Ekkor az angyalka felröppent, és
a fejemre szart, aztán visszaült a fészkére, a fenyő legfelső ágai között.
Mehettem zuhanyozni.
Nem vigyázok eléggé. Már megint
nem voltam elég óvatos.
Állítólag hasznos. Összefogdossa
a szúnyogokat.
Megmondom, nem érzem.
Igazgyöngyöt verejtékező beteg szilva. Igen, ez ronda. Vagy ez sem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése