REMÉNY

Audiovizuális merengés a reményről.

Akkor válik audiovizuálissá, amikor a látogató okulásul felolvassa e sorokat párjának, aki ágyba vonult már, azt remélvén, hogy ezt a napot szerencsésen megúszta.

Mind, mind meghalnak, jóval hamarább, mint gondolnánk,

értelméből kifordul a rémeny, meghal a nyerém és meghal a renyém is.

Ki tudja azt már hamarosan, mit is jelenthettek számunkra ezek?!

Nyoma vész a menyérnek, de kipurcan a merény is, pedig míly hosszan tartotta magát.

Ám a remény él majd akkor is még,

mert a remény hal meg utoljára.

Mér, mér, jó kérdés…

Talán, mert képzeletünk nem képes elengedni valamit, amihez a remény odahorgonyozta magát.

Talán megközelíthetetlen megalkuvásaink számára, ahol ez a makacs dolog lakozik.

Talán, mert mi folyvást vissza akarnánk fordítani az időt,

érezvén valami olyasmit, hogy az elmúlás ellenünk való összeesküvés.
Talán, mert a remény a tehetetlenség szárnya.

A halott már rég halott, mikor a köröm még nő.

És ott villog valahol a rázáruló sőtétben a remény is.

Mert a remény az embernem reménye.

Egy és oszthatatlan.