Törvénykezik a parlament a sajtószabadságról, illetve (hehe) a sajtószabadság szabályozásáról.
Agyrém! A fogalmak nincsenek újragondolva (nyilvánosság, sajtó, informálás joga, kommunikáció, vélemény nyilvánítás, szólás szabadság stb.) és kornak megfelelően definiálva. Így ki-ki elkavarja a szart egymás mellett a törvény-előkészítő vitában.
A nemzeti szempont (és érdek) is folyton a levegőben van (FIDESZ lózung) és senki nem inti őket, hogy a nemzeti szempontok a pártpolitikai és parlamentáris fölött állnak, tehát nem a politikusok konca ez, nem a politikusok meglátása, akarata, hanem a nemzet egészéé lenne mérvadó ilyen kérdésekben, vagyis a nem politikusi értelmiségnek is bele kellene szólni abba, hogy milyen útra térüljenek a nemzet érdekei, miként az alkotmány módosításában is elkerülhetetlen lenne a velük való konszenzus.
Egyetlen szórakoztató volt: láttam felszólalni a szánalmasan károgó Lendvai nyanyát.
L.Simon meg tiszta Orson Welles. Kicsit aggódom érte. Én, a senki.
Kéne csinálnom a két kezdőoldalt a Fényezredre, de itt ragadtam a tüskéid között. Igazán felüdítő, amikor az ember beleröhög a keserű pohárba és azért is vigyorogva issza meg, ami benne van, legfeljebb a végén jól beleböfög annak a képibe, aki odalökte elé :)
VálaszTörlésSzóval jókat mulatok...
(Az a legutálatosabb dolog ebben a blogvéleményezésben, hogy a végén be kell gépelni azt a sok baromságot, néha egészen ki..szásnak érzem, mint pl. most is. Ezt kellett begépelnem:
"schlysts"
Össze is gabalyodtak az ujjaim)