Mire felébredek, már toronyban állnak ágyam körül előző napról maradtnak tűnő adósságaim. Ám ahogy nézek e tolongás mélyére, megnyílni látszik az idő folyosója, s annak legmélyén feldereng első ostoba válaszom a cscscscs... a csitításra s az ösztön kiváltotta gusztustalan bömbölésre: a kussolás.
Igen, még ez ellen sem tudtam mit tenni, pedig már csaknem huszonhatezer napja tartom szolgálatkészen a pofám, hogy senki jövőre apelláló becsvágyának, senki kényelemszomjának keresztbe ne éljek.
Huszonhatezer napja, hatszázhuszonnégyezer órája élek a mának, ha jól számolom. Nagyon kérges lelkű, akinek ezt percben kéne mondanom, hogy kicsit felkapja a fejét.
Nem restelltem elővenni egy számológépet, a fejemben lévőnek meghaladta a képességeit a feladat. Nem látszik rajtad, friss vagy, mint az agyad. További sok humoros és dolgos napot!!!
VálaszTörlés