A JOGnak a filozófiában gyökerező jogelv szerint csak állam- és társadalmi rend érdekű verdiktje és ilyen célú legitimitása létezik. Nem jár neki hatalom. Politikai különösen nem. Ezért a JOG az államapparátusban megtestesülő politikai hatalommal szemben elvileg, de néha gyakorlatilag is tehetetlen, bár ez az élet pillanatnyi helyzeteiben esetleg fordítva is fennáll (például Gyilkosság a Fehér Házban és más filmek). Akinek pillanatnyilag hatalma van/volna bármely konkrét és rendbontó élethelyzetben, az a törvényes rendfenntartó szervezet, konkrét, leosztott formájában a rendőr volna. Csakhogy a rendőr a legfőbb ügyészhez viszonyítva már alig több mint ember, ezért az ő rend teremtését könnyebben megkörnyékezi a korrupció.
Másrészt, ha a hatalmi szinthez tartozó vétkező felszól, és akkor onnan leszólnak, hiszen valós időben gyakran tisztázhatatlan is, hogy joggal vagy anélkül írtak felül bizonyos valós látszatokat az automatizmusok, akkor a tetten érő rendőrnek esetleg lőttek. Már úgy értve... A törvényes rendet alsóbb szolgálati beosztásban képviselő egyén pszichés egyensúlyában már közrehatnak a legkülönfélébb emberi tényezők, például akár a szolgálati meghunyászkodás is.
Külön terep a jogalkalmazóké, akik viszont gyakorta privát állásfoglalással és értelmezéssel operálnak, és szívesen kiszakítanak maguknak valamennyi hatalmat a politikai hatalomból, például kussoltató dörgedelmeskedéssel, mivel az ilyesmit kizáró és a JOGon belül minden egyéb paragrafust megelőző, azok fölött álló paragrafus nincs a törvénykönyvben.(Például akár olyasmi is, hogy JOG nevében törvénykező ember még annál is kevésbé vétkezhet mint a tudatlanságból vétkezők).
A bíró és más jogalkalmazó, jog nevében eljáró, ha esetleg neki úgy áll érdekében, az előkapkodott magánjogi paragrafusok szerint magánszemélyként veheti magára az ő kétes jogérvényesítő ambícióit érintő kritikát, például olyan esetekben, amikor éppen a törvényi rend ellen vétőként magánjogi paragrafusokkal fenyegeti és rettenti el a morálisan jogos kritikus hangot. Konkrétumok mindig vannak. (Például... de hagyjuk a konkrétumokat, mert a JOG emberei néha - épp a fenti hiányosságtól bátorodva - kizárják, hogy a törvény az emberi méltóság oldalán állhatna.
Ilyeneknek szokta két kezét a pulpitusra odaszögezni a kárpitozó szerszámmal besurranó pozitív hős, szentül bízván abban, hogy a forgatókönyv író meg a rendező nem mer az íratlan közmorállal szembe menő filmet forgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése