Mi a FÉRFI és mi a NŐ?

 

Az orbánviktori frappánsnak és bölcsnek szánt parlamenti fura szólalást hallva azon jár a fejem, hogy a férfi és nő fogalmak definíciója, de inkább megerősítő újradefiniálása érdekében ugyan milyen elvi állásfoglalást kellene rögzíteni az alkotmányban.

Mindenek előtt kiindulásnak tekintem, hogy az ember számára a fajfennmaradás védelmének eszméje az egyik legfontosabb közösségi érték.

Az, hogy a férfi férfi, a nő meg nő, elég nagy hülyeségként hangzik, mert ez a férfi és nő fogalmak definiálásaként, de még inkább a nemek értelmezésére irányuló szélsőséges társadalmi szerepkövetelésekkel szemben nem mond semmit.

Hovatovább az emberiség alapvető háttér kérdésévé lesz, hogy az emberi faj vajon léte természetes, azaz biológiai eredete útján kíván-e tovább haladni a történelmévé váló időben, vagy felülvizsgálva efféle úton átélt viszontagságait, más fennmaradási módokkal is kísérletezhetne, és akár egyenesen fel is számolhatná a maga biológiai, konkrétan férfi és nő nemű egyedek közös utód nemzése, evolúciós genetikai keveredése útján ez idáig folyvást megújuló életláncolatát.

Amennyiben az emberi faj legfőbb természetes értékként a bevált úton, férfi és nő kromoszómák vegyülése útján kíván fennmaradni, akkor fajának legfőbb alapértékeként alaptörvényi erővel definiálnia, hogy mi a férfi és mi a nő.

Eredetünk szerint és ím már hagyományosan a férfi az a biológiailag született ember egyed, amelyik természetéhez tartozó vonzalomtól motiváltan képes megtermékenyíteni a biológiailag nőnek született, azaz megtermékenyülni és ez úton emberi utódot világra hozni képesnek született ember egyedet. Eszerint tehát a férfi az, aki biológiailag tradicionálisan utódlásra alkalmas u.n. elsődleges férfi nemi ismérvekkel született, és hasonlóképp, természetes születéssel szerzett elsődleges nemi ismérvei alapján nevezzük nőnek a nőt.

Ezen alapvető ismérvek mindmáig az emberi faj evolúciójának bevált receptje szerint, de az új egyedek fogamzásakor az identitásbeli önazonosság és életrevalóság egyéb testi ismérvei  vonatkozásában véletlenszerűen megváltozva is tovább tudnak öröklődni. Ez a biológiai nemhez tartozásban mutatkozó, evolúciósan konstruktív véletlenszerűség azonban nem teszi kérdésessé, hogy az emberi faj fennmaradásának legfőbb védelmezendő értéke a két biológiai nem párhuzamos tovább öröklődése.

A férfi és nő gének véletlenszerű vagy sérüléseket hordozó találkozásában sajnos foganhatnak a faj fennmaradását tekintve hatástalan, illetve a két nem egymásra irányuló vonzalma dolgában születetten összezavarodott egyedek, ezt a sokféle formát öltő jelenséget aberrációnak nevezzük, ami az embernemhez tartozás, mint méltóságunk elsődleges forrása tekintetében ma már nem képez kitaszított kivételt, bár sok esetben kártékony viselkedési jelenségekkel is járhat.

A szociális evolúciónkban felbukkanó, biológiailag szerzett fajfenntartási rendeltetésüket összezavarodott vonzalmi ösztönük okán vagy akár kalandból kiélő, a természetes normát szabotáló egyedeket deviánsnak nevezzük. * Szabotázsuk a civilizációs viselkedési kultúra és a különféle szabadság eszmények és érték eszmények bonyolódásaként odáig terjed, hogy a deviancia társadalmi jogosítványait követelve megpróbálják tetszésüknek és életérzéseiknek engedve a fentebb leírt természetes úton szerzett, vagyis a két nem egyikéhez természetes úton fennálló odatartozásukat biológiai beavatkozás útján megváltoztatni.

Sőt, helyenként és lassacskán már befolyásolási jogot követelnek ahhoz, hogy a felnőttnek még nem tekinthető gyermek egyedek nemi identitásukra irányuló tudatlanságát tetszetős külsőségek rájuk kényszerítésével a maguk akarata és identitás szemlélete felé hangolják, vagy akár a természetes úton szerzett nemük sebészeti úton való megváltoztatásába is belesodorják őket. Ez után már csak az következhetne, hogy a deviánsok hatalmi alapon szabadon felforgathassák az eredendő és fennmaradást szolgáló természetes értékrendet, cinikus mosollyal tekintve az emberi faj ismeretlen kimenetelű jövője felé.

*A velünk született nembeli hovatartozásunk és az ezzel kapcsolatos társadalmi külsőségekben hagyományos viselkedésünk és különösen vonzalmi irányultságunk saját akaratból történő vagy akár sebészeti módosítása magánügy. Ez azonban nem jogosít a nemek domináns viselkedése és tradicionális nembeli tudatossága viszonylatában provokatív ellenpropagandára, paradigmaváltás követelésére, vagy akár csak a valóságszemléleti befolyásra, szemben a külsőségeiben folyton változó kulturális környezettel, mint például az öltözködési külsőségek divatjával.  A szexuális másság nem tételezhet irányadó közösségi értéket, nem bírhat előnnyel közterületek belakásában, nem követelhet magának hatalmi jogosítványokat, a társadalmi környezet toleranciáján túl nem lehet egyéb követelése. Ugyanakkor a deviáns szexuális vonzalmúakat nem illetheti negatív megítélés állampolgár voltukban, sem hátrány a társadalmi szerepvállalás terén. Helyes esetekben a természetes normákat követő társadalmi szabályozásokat nem provokáló szexuális összetartozási jelenségeket, amennyiben a másságuk tekintetében gyakorolt mutatkozásuk és  közéleti jelenlétük nem provokatív, a domináns többségnek tolerálnia kell.

Az emberiség létfeltételei drámaian változnak, így fel kell tennünk egy ím már alternatív alapkérdést, hogy

a. - az ember természetes eredete útján, vagyis biológiailag akar-e, egyáltalán tud-e tovább haladni a történelmévé váló időben, vagy

b. - a múlt és jelen ellentmondásaiból kiindulva tanácsosnak látja más utat-módot keresni.

Ha az emberiség válasza még a., akkor születés által meghatározott nemű marad a férfi és a nő is. Ha az emberiség azonban a b. -t választani kényszerül, akkor nem tudni, mi elé nézünk. Kockázatosan nyitott kérdéssé lesz, hogy az emberiség törekvései vissza hatnak-e még a faj demográfiai biztonságára, vagy esetleg eltűnünk az evolúció játékainak földi porondjáról.