AVAGY - AVAGYOK

Még mindig karanténban, avagy D-Vektor így űzi az időt.

D-Vektor karantén napfürdőt vesz

Itt volt az ideje!
Az egyetlen vírusmentes hely a tetőablakon kívül kínálkozik

A felvételt Pesövé Ofszi készítette, aki minden animációs erejét bevetve éppen mutatja D-Vektornak, hogy a karjait jó irányba tarja, csak a súlyzókat elfelejtette felvinni.

Csak nem szemléletváltás?

Lazítani törekszenek világszerte a karantén szigoróságon.
NOCSAK!

Érték-e még a természetes, azaz, a születéssel szerzett fizikai adottságaink szépsége?

Felülírhat-e ez a külsőség bármiféle belső szépséget?

Oszthatatlan egy-e még az emberi méltóság?

?

De kérdezzünk tovább:

Felülírhatja-e társadalmi érték dolgában a bárminemű, külső vagy belső emberi szépség a közhasznúságot?

Mi köze ma, van-e köze még a 21. századi embernek az ú.n. természetes jogaihoz?

Létezik-e még a felelős cselekvés elsőbbsége a felelőtlen dumálással szemben?

Mi köze az ember szóhasználatában folyvást felbukkanó "természetesen" szónak a természethez, vagy akár csak az ebből származtatni kívánt "evidenshez"? Vajon nem csupán ismeretlen, meg nem konstruált érvek placeholdere, kiváltó szava ez, vagy még annyi sem, hanem csupán szófordulati töltelékszó, ami az értelmes akarás lendítőszavaként épp úgy szolgál, mint a sunyi hátsóérdekek oktrojálásának fárasztószavaként?

Fejre áll-e járványok idején a társadalmunkban kialakult magától értetődések kánonja?

Társadalomban, ugyebár, tudati konszenzusok, felsőbb észszerűségek kontrollálnak bennünket. És ha ez így van, akkor a humanitárius és gazdasági katasztrófát le lehet győzni (felsőbb) szemléletváltással is!

Humán gondolataikkal szinte észrevétlenül sodródtak az ATV szombati civil krízis-beszélgetői e lehetőség felé.

Elegendő a kormányzat fáradozása vagy kevés? Helyes irányba hatnak az erőfeszítések? Nem a társadalom u.n. felsőbb érdekeit, a társadalmi élettér egészének működőképességét és fennmaradását kell-e képviselnie a hatalmi- és még inkább a köz-gondolkodásnak?

Szavaik hátteréből a figyelmes nézőnek előkínálja magát egy, a magát demokratikusnak gondoló társadalmi tudat mélyén lappangó utilitárius elv.

Mert miféle értékrend az, hogy a társadalmi tudat az egyéni élet feltétel nélküli védelmében hajlandó megbénítani a gazdasági és társadalmi létfeltételek mechanizmusait?

Társadalomtudati logikával most észbe kellene kapni, s be kellene áldozni mindent, ami/aki a felsőbb - és egyben jövő-érdekű - prosperitás képességét gyengíti. Az élet a maga esszenciális értelmében majd úgyis megy tovább.

A társadalom hadra fogható erőit nem inkább a társadalom akadozó működési mechanizmusainak fenntartására kell tartalékolni?

Politikusi ésszel könnyű kilyukadni oda, mi szerint hagyni kell, hogy a népesség átfertőződjön, s így szelektálódjon természetes, biológiai életerő alapon. Vagyis, krízis időkben természetes, azaz, biológiai elhullás alapú humán politikát kéne folytatni talán.

Az erős léterejével szolgálja a társadalmi mechanizmusokat, mindenek előtt az akadozó gazdaságot, ne pedig, hagyva azt, a gyengék, sőt, a már haszontalanok megmentésén fáradozzon!

A humanitárius kirakatunk már úgy-ahogy mutatós: ott az új krízis kórház, a rengeteg lélegeztető gép, a milliónyi szájmaszk, meg fertőtlenítőszer.

Nem volna okosabb lazítanunk az izoláltságon?

Mintha ilyen gondolatok készülnének előkavarodni valahonnan, hogy belopják magukat a civil fejekbe.

De ha így, akkor mi lesz itt megint hamarosan - a bulinegyedben?

Oly békés most az utcakép, most, hogy önkormányzati elöljáróink az üzleti világ törtetőivel való permanens bratyizás helyett karantén elrendelésére kényszerültek. Oly kedvesek, oly reményt keltőek ismét az éjszakák az alkohollal, droggal bebaszottak bömbölése, a visítva nyihorászók reggel fél hatig áradó környezetszennye nélkül.

Hm... Mi volna jobb?

Helyesbítek:

Kinek mi volna jobb?

Ózonos Tudóstalanítás Más Karanténokban

Rút hideg a lyuknak mélye,

ha fekete.

A villám itt

- na jó, ama mély fekete

karanténban rekedt anyja,

az ionos potenciál -

csak tüsszögne, dideregne.

Esély se vón' villanásra.

Azért mintha egy beszólás erejéig

kiszólt volna a lyukból az a potenciál:

Ó, mein Sohn! (ejtsd: Ó, Zón!)

Agymaszkot viselsz, vagy mi?

De koronátlan költő vagy te!

Azért majd fertőtlenítsd

a kesztyűt, ha már dudáltál!

Talán elfelejtettük említeni, hogy a villámnak az a potenciális jó édes anyukája egy fekete ikerlyukból kukkantott ki, hogy beszóljon nekünk.