Szombat délután felkerestem fine art printelő műhelyében Chochol Etelkát, azon kevesek egyikét, kiknek saját kiállító termecske adatott. Ott találtam fénylánykája ragyogásáról frissen hangszerelt polaroid meséjével szépen körbe rakott termében, art printelésben érdekelt fotográfusok és további photo-gráciák között vidáman forgolódva.
(Bocs, de a Covid miatt évek óta nem mehettem lábra)
Amikor aztán Etelka Végh Attila szavaira hangolt, látványos álommeséje ölelésében minőség-fogékonnyá sűrűsödtek a fénylány ragyogása iránt kíváncsiak, s elhangzott a talán jól megfontolt okból kissé búsra hangolt megnyitó beszéd, Etelka kiállító terme fényes ablakának egyetlen hatalmas szárnyát kitárta, és mesés dobozából kireptette kacagva az ő mókás lelkét a Turbina utcai tavaszba.
Volt sok pillangó punktum. Egy-egy még a képekre is jutott.
Roland Barthes - de kár! - már nem lehetett jelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése