Hátulról kaptam fejem búbjára
azt a jókorát. Arra ébredtem aztán, hogy
rázkódom éj sötétben, hajszolt motor zajában, tehát, hogy nyilván visznek
valahová.
Később egy székre
kötöztek, ahogy a filmekben szokás bűnözőéknél, és lerántották fejemről a fekete zsákot. Lámpafény
vágott szemembe. Velem szemben egy aljasan mosolygó arc.
- Na tehát...
- Nem csináltam
semmit...
- Na tehát, az
igazat akarom hallani! - hajolt képembe az arc. Álltak körötte vagy négyen rám
szegezett gépfegyverrel, arra a csodába illő esetre nyilván, ha még így is veszélyes
volnék.
- Milyen igazat?
- Tudod te azt.
- Én nem tudok
semmit.
Kaptam oldalról egy
irtózatos frászt. Szemem sarkából láttam villanásnyi ideig, hogy kirepül a
számból valami. Nyilván a bal felső ötös, az már jó ideje lötyögött.
- Az igazat akarom
hallani.
- De mégis mivel
kapcsolatban?
Túloldalról jött a
következő. Elszállt a jobb ötösöm is.
Vérbe borult szájjal
könyörögtem, hogy ha együttműködést kívánnak, kezdjük nulláról, úgy, mintha nehéz felfogású volnék. What about igyot recs...
Megint kaptam egy
nagyot, és az arc még közelebb tolta aljas mosolyát:
- Velem te ne
próbálkozz! Az igazat akarom. Ha nem mondod meg, látod, szét lesz verve a
fejed.
- Az igazat. Tehát
ne csak a valódit? - nyöszörögtem. - Ezt az összefüggést már az iskolában sem
tudtam követni. Mert ugye, mi az a mondható igaz, ami a magukfélének is igazság
értékkel bír?
Most maga az
aljasan mosolygó vágott orrba, őrületes reccsenést hallottam fejemben.
- Könyörgöm, írják
le, mit mondjak, és én...
Az aljas arc most
csak feje biccentésével oldott ki egy oldalról jövő bombát.
- Ha tudnánk, amit
tudni szeretnénk, nem cipeltünk volna ide.
- Tehát tudni szeretnék,
amit csak én tudok? - dadogtam.
- Na, már
kapisgálod.
- Ez nagyon sok
minden lehet, de feltételezhetően arra kíváncsiak, hogy van-e vagyonom, s hol
lakik a barátnőm, akivel zsarolni tudnak.
Ezt az eddigi
legnagyobb ökölcsapással honorálták. Valószínű, hogy elájultam rövid időre,
mert víz zúdult arcomba. Erős kar tartotta jobb kezemet, s az aljas mosolyú, le
nem véve rólam a szemét, odaintette a hatalmas csípőfogót.
- Mocskos
gazemberek! Jogom van tudni, hogy mivel vádolnak.
- Nem vádolunk
semmivel. Megmondod az igazat, és máris szabad vagy.
- De nem tudom azt
az i-ga-zat, ami maguknak fontos! - ordítottam sírva.
Ketten markolták a
kezemet, s jókorát lecsíptek középső ujjamból. Jajveszékeltem, ahogy csak
bírtam.
- Kapsz egy utolsó
lehetőséget. Ha nem, akkor a másik kezedről is lecsípjük legszebb ujjadat.
Végső menedék
reményében elő kellett húztam legbelsőbb titkomat:
- Minden számomra
vonzó nőt úgy ölelek magamhoz, mintha ezzel marasztalni tudnám a rohanó időt.
Nem erre gondoltak,
na persze, Lecsípték újabb ujjamat, s már csípték volna a következőt.
- Jó, ennyi! -
mondta ekkor egy megafonizált hang a háttérből, csakis úgy, ahogy egy
filmrendező mondja.
Levágtak a székről,
és véres csíkokat húzva velem a padlón, ketten vonszoltak a kijárat felé.
- Mondtam, hogy
kész vagyunk? - ordított rájuk a rendező. -
Azt mondtam, jó, ennyi. Nem igaz? Nahát! Akkor most vegyük fel az egészet
még egyszer!
- De már le van
vágva az ujja.
- Nem érdekel. Majd
a sminkes csinál vele valamit. Mossák meg az ürge fejét, van ott új ing, hozzák
rendbe! Tehát akkor még egyszer! Kicsivel kevesebb csúcsfényt kérek. Még nem az
Oszkár gálán vagyunk.
Indultak velem a
sminkszobába.
- Rendező úr! -
nyöszörögtem. - Látom, maga itt az ész. Felsorolhatnám magának négy szem közt az összes igaznak vélt dolgot, amiről csak tudok? És akkor
közte kell, hogy legyen az is, ami a forgatókönyv szerint maguknak fontos.
- Nem kapott eleget, még pofátlankodik! Gyorsan vigyék a
szemem elől! - sziszegte hisztéria közeli hanglejtéssel a rendező. - Ez tényleg tiszta
hülye. Na persze, így lesz hiteles. Na, vigyék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése