2018. július 30., hétfő

képalá/föléírás


Lassan nyomul a kétszemélyes takarító kommandó a reggel nyolckor már forró Kazinczy utca hossztengelyében: a City-Cleaner szippantógép kezelője meg a mellé rendelt seprűs ember. Sebességükre kihat, ahogyan a gép arasznyi széles gégecsövén át komótosan szopogatja magába az éji dorbézolás még oda nem ragadt apró hulladékait.
Aztán ott van az úttest kellős közepén egy jókora, harapást még nem látott pizzaszelet, amit a gépkezelő, felismerve a CityCleaner öblös gégecsövében kínálkozó lehetőséget, kiváló pszeudo golfütéssel kiteremt a házfal tövébe.
És bandukolnak tovább. Az utca végén azonban - csak nem lelkiismeret furdalás? - megfordulnak, és cammognak visszafelé, ahogy a gép szereti. Amikor elérnek a pizzaszelet magasába, a seprűs ember a csücskénél fogva felemeli azt * és az épp ott - hol nem? - kínálkozó gyorsbüfé etető-párkányára hajítja.
És mennek tovább, mendegélnek.
Én meg hivatásbéli romlottságból arra gondolok, hogy a köcsög mobilom bezzeg épp töltődik odahaza, mert sunyin lemerült a forró éjszakában. (Fényképezőgép? Olyasmit ki cipel már ilyen melegben?
Aztán nekem is lelkiismeret furdalásom támad. A pizza fél óra múltán még ott van. Csak kattintok egyet. Nincs most semmi étvágyam.


* ki mire tippel: mire, kire s annak kicsodájára gondol a seprűs ember, aki legvalószínűbben egy, a bulinegyedi busás adóbevételből jól fizetett közmunkás? Mire gondol, amikor lekezeli a éjszakai dorbézolást már igen, de szájat még nem látott pizzaszeletet? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése