BEETETÉS

Először Maca dugta ki az orrát. Tizedik évében járt, jobb volt a szaglása, mint az öreg Macónak.

- Kaja van - szólt hátra.

Kicammogott a két állatkerti medve, komótosan körbe szimatoltak a borús februári délelőttben. Széttúrták az oda készített csomagokat. Nem sokat ettek. Maca még maradt volna, de Macó parancsolón oldalba lökte, és húztak vissza a barlangba.

- Figyelted? Már megint háztartási hulladék volt.

- Én a kefíres dobozt valahogy szeretem - mélázott Maca.

- Adj magadra! A kutya se szeret létminimumon élni.

- De a tévé szerint mi mindenevők vagyunk.

- Persze, de csak ami friss. Kivétel a méz, de a mézet bezzeg sajnálják! - dohogott Macó. - Nem medvének való élet ez. Észrevetted, hogy még soha nem csatangoltál?

- Mi az a csatang?

Maca az állatkertben született, Macót azonban az erdőben találták. Apró bocs volt még, amikor anyját kilőtték az orvvadászok.

- Csatang az, amikor sosem vagyunk ugyanott, ahol már voltunk.

- Én szeretek itt lenni. Megvan mindenem. És nem lőnek rám.

Kis Júnosztalgia márkájú tévékészülék állt a barlang hátuljában, azon folyvást orvvadászokról szóló filmek peregtek, na meg változatosságképpen, direkt az állatkert lakóinak az Ehetetlen értékeink, egy sorozat az emberiség kulturális kincseiről.

- Amit a tévében látsz, csak beetetés - mondta Macó. - Ha elém kerülne egy ilyen orvvadász, így morzsolnám szét. - Bal mancsát összeszorította, s az orvvadász úgy pergett rettenetes körmei közül, mint a fűrészpor.

- Friss ételt akarok - morgott aztán. - Engem nem kellett volna megmenteni, a nagy büdös semmire.

- Kaja, tévé, kultúra, ez neked semmi?

- Tudom, te mindenevő vagy, csakugyan. Két pofára tömnéd a Vizsolyi bibliát is. Én azonban szabadságra születtem. Harcra. Ha volna nálad egy filctoll, már odaírtam volna a barlang falára...

- Kívülről vagy belülről?

- Kívülről persze, hogy az a sok micimackózó is lássa: Szabadságot! Medve jogokat!

- Asszem, nincs nálam filctoll. Akkor mi mást tehetnél még?

- Fekvősztrájk. De azt meg félreértenék. Viszont támadt egy ötletem. Hanyadika van ma?

- Február kettő.

- Jól van! Akkor mi csak kiszagoltunk, sőt, ki sem szagoltunk máma. Értetted? És sütött a nap. Te is láttad, ha kérdik.

- Jó, én is láttam.

- Aztán majd megnézhetik magukat a márciusi hóban.

- Hihi, ez jó ötlet.

A tévén még nem ment semmi. Visszafeküdtek, s két pillanat múlva már horkoltak is mind a ketten.