Keresésrül

avagy adalékok a művészetelmélet mibenlétének megítéléséhez

Hát te mit keresel itt = nem helyeslem, hogy itt vagy.

Mennyit keresel = mennyi a heti/havi fizetésed?

Valamely dolog milyenségét érintő magasztalásként hat, mikor hasonlót keresve sem találsz.

Hol lehet? Efféle motívummal keresni tárgyi dolgokat, néha a leghiábavalóbb kimenetelű, időrabló tennivaló. Ám ha sürgősen, bármi áron meg kéne találni azt a valamit, akkor mi mást tehetsz, keresel. Ekként keresni nyomasztó dolog.

Hol nincs, ott ne keress: a földhöz ragadtság bölcseleti szintje ez.

Keresni tetteink, helyzetünk, életünk értelmét, gyakorta szokás. Ez a keresés néha kényszeres, néha csak póz, s néha, bár őszinte, hiábavaló mégis, mert amit keresünk, nem egyetlen pontja, módja, bírható hozadéka a világhoz való viszonyunknak.

A turkálókban már közelítünk egy újfajta lényeghez. Itt a talált dolog elfogadásában nyeri értelmét a keresés.

Az élet értelme, a kérdéses helyzeteinkre adott válasz is gyakorta maga a keresés volna.

Jobb fajta költők, művészek tudják ezt.

Ám a kultúra beavatatlan „fogyasztói” legtöbben a tuttit várják tőlük, és csakis tetszetősre csomagolva. A garantált élményt, vagy minimum annak biztos receptjét. Nem jó, ha az ilyenek, a beavatatlanok belelátnak a művészi alkotás gyakorta tétova folyamataiba. 

Keres az ürge (értsd: a művész) valamit? Valamit?! Hát nem tudja, mit akar?

Direkt ezt akarja, keresni.

Ezt akarja? És ha semmit sem talál?

Aki keres, talál. Na, ezt itt ne válaszoljuk, ha nem látszunk eléggé föld közelbe hajoltnak.

Ha a szellem embere várakozva tekint a világra, akkor bizonyára nincs elképzelése.

A keresésnek bizonyos magasában ilyen persze nincs. Csak hogy a beavatatlanok ezt nem tudhatják. Nem tudhatják, hogy némely kivételesek micsoda kereső erővel vannak megáldva, és hogy a találás nem holmi véletlen szembetalálkozás az élet turkálójában, hanem a még rejtett, gyarlósággal álcázott alakzat felismerésének pillanata, a sejtéstől nekibátorodott emberi szellem önmaga hasára ütésének agyafúrt kalandja.

Nem is ott a hangsúly tehát, nem a keresésen, hanem a talált dolog ihletett útra bocsátásán (lásd Balzac tehetetlenségét regényhősei viselkedését illetően vagy Jackson Pollock várakozását a festék lecsordulására). Mert ez adja meg aztán a keresés, az alkotó kérdésfeltevés helyénvalóságának és hitelességének benyomását.

A valósághoz való különleges viszony magasában keresgélni tehát nem szerencsétlen helyzet, hanem célirányos mozzanat. Sorsdöntő vállalás egy Salgado életében. Ma is, talán a jövőben is életet lehet építeni rá.

Hogy aztán az az élet, a többi mindenféle élethez képest, a siker azokra illő mércéivel mérve és az ő osztozkodási feltételei között milyennek lesz mondható, más kérdés.

Néha csak szenvedés a neve.

Szerencsés esetben boldogító szenvedés.

Még szerencsésebb esetben: karrier.

Világra szóló akár.

entrée en vigueur