Fordítva a lovon

Olvasóm mind gyakrabban tapasztalhatja: költők is volnánk valahol.

Ezért feltesszük most a költői kérdést:

Miért szaporodnak a buta fotósok a Magyar Művészeti Akadémia soraiban?

Vagy ez csak látszat?

Reménykedjünk!

Azért jutott eszünkbe ez, mert ez év június 8-án Balla András MMA-székes fotográfus nyitotta meg Hódmezővásárhelyen a bennünket is érintő beszámoló kiállítást, ami az elmúlt évi fotó-szimpózium alkalmával készült termés javát vonultatja fel.

Balla András megnyitó rögtönzésében ezúttal egy kifejezetten buta ember benyomását keltette, olyanét, aki nem csupán felkészületlenül érkezik (elkésve esik be) az elvállalt feladatra, de egyáltalán nincs képben. Fordítva ül a lovon, ami persze ősmagyar figurájához kifejezetten passzolni látszik.

Na persze nem hátrafelé nyilazott, mint honfoglaló eleink, hanem csupán a kiállítóterem oszlopait próbálta rádönteni a jelenlévőkre.

Amikor a kiállítást elsőként köszöntő Kószó Péter alpolgármester Balla András nyitó (csukó?) szösszenése után szükségesnek érezte néhány lamentáló mondat erejéig visszavenni a szót, Balla András akként reflektált, hogy az ő dolga a kritizálás, neki ez a szakmája.

Hát, nem tudjuk, a kritikai értést honnét próbálta megszerezni, de hogy birtokába jutott volna csakugyan, annak halvány foltja sem mutatkozik szellemi köpönyegén. Balla András alkotói viselkedésén valóban megfigyelhető a klasszikus képzőművészeti kultúra iránti érdeklődés, ám kommunikációs megnyilatkozásaiban már van némi beszűkült kulturális duvadság, ami nem méltó az általa oly nagyra tisztelt nagyok, például Ingres (ejtsd: ENGR!) művészetéhez.

Balla mostani, kissé sántító csípőből lövésének hátteréül meg kell említeni, hogy az elmúlt évi MAOE fotó workshop vivő gondolatául ez a három szó szolgált: ELMÉM LENCSÉMEN KERESZTÜL, és hozzásimult még egy fontos motívum: tisztelgés Lucien Hervé emléke előtt.

Ez a szlogen a mai kor fotográfiai alkotóit arra kívánja buzdítani, hogy ne csak lefényképezzenek valamit, hanem próbálják valahogyan megmutatni fotóikon, hogy gondolkodnak is, és hogy miként gondolkodnak, szellemileg miként próbálnak jelen lenni a maguk korának sajátos valóságában.

Ennek az irányvételnek - mivel a ma fotográfusai kicsit más világban élnek már, mint amiben a Hódmezővásárhely szülötteként világgá ment s magas művész-rangra szert tett Elkán László - művész nevén Lucien Hervé - élt és alkotott, nem az a célja, hogy Lucien Hervé szemléletébe igyekezzünk beágyazódni. A tisztelgő kötődés, a hommage akkor is az ami, ha a ma alkotójának szemlélete szöges ellentétben áll a megtiszteltével.

Aszisszük legalábbis :-)

Balla András készül ránk dönteni az oszlopokat