Elhatároztuk, hogy
ma valamelyikünk túlzásba viszi a dolgokat.
D-Vektorra és Pesövé
Ofszira egyszerre esett az írás, tehát most ők felváltva írnak:
Sokakhoz képest
talán nagyszerű ember vagyok.
Ambícióimhoz képest
viszont egy senki.
Mondhatnám, hogy
mindez az információs társadalom miatt van, de hiszen minden társadalom
információ függő volt, legfeljebb a korábbiak a mostani elképesztőnél jóval kisebb
mértékben.
Ha az ambícióimat
félre tudnám tenni, s az időben is korrigálni lennék képes a rég történteket, akkor
1944 decemberi pincébe vonulásunktól előre menően életemben minden más
lehetett volna pusztán annak okán, hogy apám, akinek a felkapott pesti
hölgyfodrász szalonját bombatalálat érte, s aki 1945 januárjában sokszáz
málenkij robotra elhurcolt társával együtt vérhasban elpusztult a premontrei
apátság gödöllői könyvtárában, élve maradván alighanem belőlem is hölgyfodrászt
faragott volna…
vagy figarót…
s akkor én most
ollója kopott nyugdíjas női fodrász lehetnék, e mai valóság lehetőségével mit
sem gondoló, sorsával megbékélt nagyapa talán, aki milyen jópofa Jancsi volt,
vélné most sok-sok vén, loknija fakult nyanya.
És én csak
rihegnék-röhögnék, amikor szintén jópofának mondott fodrász fiamtól, Jancsitól
visszahallanám e hízelgő dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése