Szárnyasoltár szerkezetű, vetített képmezőben
gondolkodtunk valaha. A középkorra kacsintó, statikus-dinamikus funkcióban Hemzőtől
Eifertig sokan megvágyták már, és sikerre is vitték ezt a formátumot. Mi azonban
bonyolultabb, technika igényes multivízió műfajban gondolkodtunk, oly
bonyolultban, hogy sehogy sem akart elérkezni a pillanat, amikor végre nem
hiányzik semmi kütyü, és belevághatunk a megvalósításba.
Most, mikor már nappali fényben száz
négyzetméteres paintuppal meszelnek, és a hülye is tudja, hogy ama hajdani piszlicsáré
multivíziózásnak lőttek, péntek esti nosztalgiából visszaidézzük rég
aktualitását veszített szinopszisunkat, csak hogy szélnek eresszük azután a sárguló
időben. (Hoppá! Ez ma oly divatos metonimikus szójáték volna.)
Képmezőnk 1:2 oldalarányú. Két szélen egy-egy
decens, ősöreg, bezárkózott ablak.
Középen sötét mező, talán csak az ablak, mint
fogalom sémája, amiben csukott szem
jelenik meg.
Mintegy válaszként e felbukkanásra, a két szélső,
hallgatag ablak körül az architekturális széptevés történelmi mintái derengenek
fel: az ablakkeret elkezd fejlődni.
A fejlődés – Füles mester által harsány mód
kritizáltan - leírja a történeti stílusokat, jobb és bal oldalon kicsit másképp,
valamiféle fáziseltolódásos kettősséget éreztetve. (Na igen: „valamiféle” kettősség
– ez itt a blöff helye.)
A díszesedő, gazdagodó keretformák egy idő után két
szélről középre vonulnak, és a zenében hallható kemény változással együtt
eklektikusan összeolvadnak (eklektikusan, mert ugye, mi másmilyen egyszerre emelkedett
és követhetetlen módra hivatkozhatunk?)
A középső, négyzetnyi mezőben, a felnyíló szem körül elkezdődik a modern korszak.
Az ablakforma mindenféle funkcionális és formális
átalakuláson megy át, fémablakok, ipari ablakok, sőt, ismeretlen rendeltetésű
nyílások alakulnak ki, váltogatják egymást D-Vektor által patentírozott neoklasszikus
átúszásban.
Ez a középen kialakult nyílás átalakul az élet kommunikációs és fogyasztói forrásává:
A ”felnyílt szem” különféle evilági ”modern” szimbólumokat köp ki magából, szériában.
Többféle vonatkozás - például szexuális (naná!) - jut
érvényre. Akt, ami lábai és egyéb kellemei között a modern design különféle kommunikációs eszközeit szorongatja, mindegy, mi mindent (de azért hogy mégis micsodákat,
erre engedjük át majd még jó időben egy nagyobb tárgyi tudású vagy nagyobb
kelléktárral bíró valakinek a válaszolás jogát! hehe...)
Később megjelenik a középső mezőben annak a kezdetkor
két szélen látott, hallgatag, ősöreg ablaknak műanyagból fröccsintett,
kicsinyített mása.
Elkezdődik a modern lét középső szülőnyílásán
(gyengébb szponzorok kedvéért ablakán) át a nosztalgia-idolok sorozatgyártása: például a két színes,
bedeszkázott ablak modern státusz-szimbólumok (bankkártya, lézerizé stb.) és a
forgatás lehetőségének végre-valahára elérkezett idejével összecsengő divatelemek
(Ádám, tudsz követni?) által keretbe foglalva. Képes levelezőlapok százain
röpköd szét az ősi forma, beborítva most már a hallgatag ablakokat is ott, két
szélen.
Ez a csúcspont. És ekkor visszaúszik a megkergült
zenébe a tenger hullámzásának hangja és a szél zúgása, és a két ősöreg ablak hamarosan feltárul.
Mi van mögötte? Mi
hallgatott ott évszázadokon, évezredeken át?
Na, mi?! A kérdés elvileg bármilyen irányban
nyitott, de a válasz dramaturgiai szerepe hangsúlyos nagyon: itt rejlik egy
lehetséges nagy-nagy Gondolat a
világról, az Örökről, az ember atavisztikus valóságlátásáról (esetleg folyvást
újjászülető gonoszságáról), na meg a határtalan tudás és képzelet korlátairól.
Kérdésfelvetés kell hogy legyen ez a maga teljes
ablakságában, amit borzongatón fest alá a szél.
Széljegyzet:
Bár csak annyit láthatna az ember ma is, amennyit
eredendően, még az elvont okosodás előtt láthatott! Ez bizony szép vágynak,
bölcs dolognak tűnik elb*..ott világunkból tekintve, így, visszamenőleg. Ám de
akkor semmi nem fejlődött volna! Másrészt: javunkra szolgál-e a fejlődést hajtó
kíváncsiság és képzelődés valóban? Szabad-e
hozzátenni a természetes evolúcióhoz, jogos-e,
hasznos-e hogy az ember hajszolja
létfeltételeinek fejlődését? S hogy érvényesülni akar bármi áron, ami embert emberrel szembefordít halálosan? Mindez a
kétes értékű történelmet szülő ambíció fenntarthatón
értelmes-e?
- effélék kell hogy majd eszébe jussanak a nézőnek, míg a
látványt bámulja.
Monumentális tervünk eme dramatikailag behatárolt végkifejletét
szolgálandó, szinopszisunk írásakor még csak annyi látványlik lelki szemeink
előtt, hogy:
jobbról és balról tenger hullámok áramlanak tenger
hullámokkal szemben: a hullámzás csapkodó hangjaival együtt, persze. Hosszan
semmi más, csak ez. De nem sietünk, Chochol Károly barátunknak sok idejébe fog
kerülni, mire megszerzi azt a rengeteg pénzt, ami ide kell.
Ahogy várunk és várunk, a két szélső ablakból
kifelé ömölve valamiféle víztükörszerű csillogás lepi el a teljes képfelületet,
szirének és delfinek játszadoznak abban.
Bal szélen fuldoklunk mi (D-Vektor és Pesövé
Ofszi) egész piciben, jobb szélen a nürnbergi Keresztes Lajos egy kétezer éves
barackmagot farigcsál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése