Tegnap, ez év november 20-án volt utoljára ilyen.
Egyszer csak eljő mindenkinél a
visszatekintések ideje. Jó, ha kezdettől megosztani érdemes nézőszögünk volt a
világra. Ám a hajdani történések idején még nem gondol az ember ilyesmivel. Keveset
nemesít a dolgokon a közös múltra való visszatekintések puszta divatja. Észre sem
vettük, amikor eldőlt, érdemleges vagy lényegtelen a mi pillantásunk a magunk
korára. Utólag aztán ott állunk üres vagy tele marokkal. Részünkről elég üres
az a marok. Keleti Éva viszont gyakran nyitogatja mostanában hosszú alkotó
múltja kincses zsákját, miként Chochol Károly is.
A fáradhatatlan Chochol most
kitapintotta könyvek lapjai közt hosszan rejtező ötvenhatos negatívjait, és
megidézte a hat évtizeddel ezelőtti időket. A 12. kerületi önkormányzat
folyosógalériájában kiállított jó pár tucatnyi 1956-os sorozat szívszorongató
és korhű, miközben helyenként még a derű morzsáit is elénk hullatja.
Képeink a finisszázs alkalmából
készültek. Igyekeztünk következetesek maradni, teljesen hasznavehetetlenül
dokumentálni, pusztán csak azért, hogy derűt csaljunk a tengernyi képes
beszámolótól már megcsömörlöttek arcára.
Csukóbeszéd felfogása két lépésben
Szarka Klára szavai betű szerint
A megkésett utókor - még jókor
Magasles történelmi rálátáshoz
A hegedűszótól könnyekig meghatódott Chochol Károly
Ősz tincs médiafényben
A nekivadult média
... a fene a gusztusodat!!!
VálaszTörlés...nem, dehogy a gusztusodat, csak amiket meglátsz!
:-DDDDDDDDDD