2013. november 21., csütörtök

Csukóbeszéd

Csukóbeszéd az, ami finisszázsokon hangzik el, miközben a közönség hallgat mint a csuka.
Tegnap, ez év november 20-án volt utoljára ilyen.



Egyszer csak eljő mindenkinél a visszatekintések ideje. Jó, ha kezdettől megosztani érdemes nézőszögünk volt a világra. Ám a hajdani történések idején még nem gondol az ember ilyesmivel. Keveset nemesít a dolgokon a közös múltra való visszatekintések puszta divatja. Észre sem vettük, amikor eldőlt, érdemleges vagy lényegtelen a mi pillantásunk a magunk korára. Utólag aztán ott állunk üres vagy tele marokkal. Részünkről elég üres az a marok. Keleti Éva viszont gyakran nyitogatja mostanában hosszú alkotó múltja kincses zsákját, miként Chochol Károly is.
A fáradhatatlan Chochol most kitapintotta könyvek lapjai közt hosszan rejtező ötvenhatos negatívjait, és megidézte a hat évtizeddel ezelőtti időket. A 12. kerületi önkormányzat folyosógalériájában kiállított jó pár tucatnyi 1956-os sorozat szívszorongató és korhű, miközben helyenként még a derű morzsáit is elénk hullatja.
Képeink a finisszázs alkalmából készültek. Igyekeztünk következetesek maradni, teljesen hasznavehetetlenül dokumentálni, pusztán csak azért, hogy derűt csaljunk a tengernyi képes beszámolótól már megcsömörlöttek arcára.


Csukóbeszéd felfogása két lépésben









Szarka Klára szavai betű szerint
















A megkésett utókor - még jókor












Magasles történelmi rálátáshoz
















A hegedűszótól könnyekig meghatódott Chochol Károly













Ősz tincs médiafényben
















A nekivadult média




1 megjegyzés:

  1. ... a fene a gusztusodat!!!
    ...nem, dehogy a gusztusodat, csak amiket meglátsz!
    :-DDDDDDDDDD

    VálaszTörlés