Hétvégi pillanatok

Péntek esti random találkozásunk alkalmából megkérdeztük a mindig öltönyösen elegáns Tóth György fotográfustól a Ráday utcában, hogy klasszikus kiválóságként hogyan került be az újévezredes perspektívával megtisztelt huszonkettőbe, az MNG zárt körben megnyitott (évezred puccsa!) fotókiállításán. Megtudtuk tőle, hogy részéről ez azért van, mert még él, még nem halt meg, teljes erővel alkot, és szemünkbe mélyedve hozzá tette, hogy ő más részről meg kortárs fotográfus, ugyebár.

Udvarias jelenkori mosollyal könyveltük el válaszát.

Beugrottunk ezután egy festőhöz/nek, aki az őt tisztelő szakmai krém előtt ünnepelte, hogy a maga köré rakott szűz vásznakon többször sikeresen körbe ért széles sárga ecsetjével.

Sárga vonalakról ennyit vagy semmit.

Kellemes élmény volt viszont Csurka Eszter installációs meglepetésekkel tűzdelt festői bemutatkozása az Ernst Múzeumban. Csurka Eszter fotó szakon indította felsőbb szintű stúdiumait az Iparművészeti Főiskolán (ma MOME Egyetem.) Tanulmányait a Képzőművészeti Egyetemen folytatva diplomázott.

Jellegzetes nyomot hagyott stílusán a fotográfiai szemlélet.

A bevezető szöveg szerint műveinek „legfőbb témája a szüntelen mozgásban lévő emberi test”. Hozzá lehet tenni, hogy következetesen üríti ki a dinamizmusukban megtorpant emberi testek környezetét. Magukba veszett posztmodern mozdulatokat és elidegenült embereket merevít ki. Festői eszközökkel valamiképp ugyanazt a sejtést keltik képei, mint Benkő Imre emberi sűrűkből kiragadott pillanatai: magára maradottság, céltalan létezés. Hozzá kell tennünk: Benkő megragadásai nagyobb teljesítménynek tűnnek, mint Csurka Eszteré, na persze ne mérjünk egy pályája delén álló festőt egy érett óriáshoz!

Amit az elidegenedésről itt is ott is megjegyeztünk depresszív ránézet, ha tetszik, hiszen a bevezető rizsa szerint itt most másról van szó: Csurka Eszter felszámolja „az anatómia banális határait.” 
Kimazsoláztunk még a főrizsából efféle vidító szamárságokat, hogy: a szív ugyanúgy árnyékot vet, mint a Nap, meg hogy e képek „új perspektívát adnak a fizika törvényeinek” Kicsit ráismertünk ezekben a kurátor Gulyás Gáborra, aki az ominózus múlt évi Mi a magyar kiállítás kapcsán már sok felettébb érdekes dolgot megengedett magának.

Na, ez csak olcsó acsarkodás, afeletti bánatunkban, hogy csak az ökör iszik egyedül. Ugyanis jóféle borokat locsoltak a nagyszabású zenés megnyitó apropóján. Sajnálatos, hogy fotográfusok – egyetlen kivétellel - nem tisztelték meg e gazdag képzelőerőről tanúskodó tárlatot.

Csak az ökör iszik egyedül

Látogatók a tonnányi rizsában  Csurka Eszter grafikái között

Az egyetlen fotós, Tóth Béla, Csurka Eszter volt tanárainak egyike a Csurka kisplasztika zegzugain keresztül gyönyörködve néz bennünket.