UFOra várva

Ha a képkiállítás valamely téma valamekkora lélegzetű körbejárása, akkor a Vintage Galériában képkiállítás, mint olyan nem lehetséges. Egyetlen barátságos, de szűkös terecskéjében legfeljebb egy-egy objekt fér el. Gyenis Tiborból többet is szívesen vettem volna, mint az az öt kép.

A Vintage Galéria inkább találkozóhely, sem mint kiállító galéria tehát. Olyan találkozási pont, ahol valaki bemutatása/felbukkanása apropóján odagyűlik az illető szakmai környezete és a holdudvara, mutatkozni, borozgatni, beszélgetni. Kellemesen eltrécsel az árnyas májusvégi utcán az a két tucat ember. Bentről kihallatszik a szaxofon, kintről behallatszik a csacsogás.

Én meg sem mukkanok, egyetlen üdvözlésértékű ismerősöm Pőcze Attila, és jól van ez így. GÖELEVENnel keveredtem ide, kifejezetten Gyenis Tibor iránti rokonszenvem okán. 

Pohár bor talán nekem is jutna, ám mivel GÖELEVEN nem iszik, én sem iszom, mert az ökör iszik egyedül.

Nézgelődöm. A külhonból hazajáró, apró, vígöreg Perneczki Géza, aki megnyitó gesztusként egy kislánytól kapott apró virágot tűzetett az egyik Gyenis kép tetejére, tulajdonképpen lehetne az ismerősöm, mert együtt hallgattunk fontos témákat Zádor Annánál és Vayer Lajosnál, még 1959 és 63 között az ELTÉn, ám, nem volt metszéspontja életünknek sem akkor, sem az elmúlt 50 évben.

Miután Ágoston Béla zeneközelítő már elcsomagolta ufóra váró szaxofonját, én is irányt veszek a Károly kert felé, hátha kóborol arrafelé egy-két ismerősöm, akinek azt mondhatnám, helló, és nem bámulna rám, mint borjú Azujkára.