Nézem a tévét

(minek nézem?)

Nézem a tévét, és mind gyakrabban elém ugrik egy férfi vagy egy nő, és aszongya nekem: Magyarország erősödik. Vágom: ez a személy volna a Mindenkiből, Mindannyiunkból egy, egy nő vagy férfi, tehát akár én is lehetnék, mert pont úgy mondja, amit mond, mintha - amennyiben engem talál a kamera - én mondanám, esetleg történetesen neki ugyanezt. De mire föl?

Ez a Magyarország erősödik szólam filmkamera elé állított, papagájosra rendezett emberek szájából (bár nyugalmukból sugárzik, hogy ide vágó, töredéknyi életidejüket ezúttal rendesebben megfizették) üres és céltalan, a Mindannyiunk részeként tekinthető tévénéző - egyáltalán állampolgár - szempontjából értelmes feladatokat nem sugall, épp olyan - cinikusan fogalmazva - sugallatos p.r. diktátum ez, mint annak idején a "Sztá-lin, Rákosi, Sztá-lina Párt" volt. Na jó: kevesebb talán mögötte a következményektől terhes erőszak, pusztán tudati mintát sugall a liberális és illiberális mintáktól már maszatosra sugallt emberi agy számára, de ez a kis különbség csupán annak egyik nyilvánvaló jele, hogy változnak az idők, és a demagóg stílus is más, a közvetlen névkultusznak nincs már divatja. Most, ím, rólunk szóló mini-játék-riportfilmekben kínálja magát a hatalmi önelégültség.

Nem azzal van gond, ha Magyarország erősödik, dehogy! Csak szeretném, ha ez előbb nekem jutna eszembe, látván világosan az én létszintemen is, hogy mi a helyzet, hogy ez a helyzet, hogy lévén én is Magyarország része, erősebbnek érzem magamat. Aztán majd örülnék, ahogy akarok - mert az én időm, az én "hazafiúi" észjárásom s vele az én stílusom is változik.

Másrészről meg jön Schwarzenegger mint Terminátor az Izé tévéadón, és aszongya: Talpra Magyar, hí a haza!, a következő reklámblokkban meg folytatja: "...itt az idő, most vagy soha!" - lévén, hogy közelg március tizenötödike.

Csillagokat láttam

Na, főleg a melegtől! Lehetett vagy 28 fok a műteremben, és fűtött még a tévé is, amikor vasárnap kora hajnalban hozta a közjegyző a csillagos borítékot.
Ekkor már tudtuk, hogy a zsűri az Appril együttest tekinti a Csillag Születik győztesének. Be kellett látnunk, joggal.
Ám feltámadott a tenger és lesújtott az ő szeretetével, rádióhullámai hátára emelve László Attilát, s korrigálva jelentősen a lényegi képet, amit a fiatal dalnok festett, amikor elénekelte döntős dalát: "Zene nélkül mit érek én."
E népítélet által egyben Szabó Ádám is megtudta, zenével együtt mit ér ő, és az Appril Peroject is csak bámult, mint ki minden akrobatikus ügyessége ellenére jól pofára esett  (ezt Krizbai Tecáról természetesen nem mondanánk, ő azonnal megértéssel fogadta a hírt, de hiszen már dalával megmondta: I will survive... :- )

Képünk azt a pillanatot ábrázolja, amikor megtudtuk, hogy László Attila visz mindent.

Az Opel is csak bámult az ő milliókat érő két szemével