A következő címkéjű bejegyzések mutatása: évforduló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: évforduló. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 24., kedd

Amelia csodálatos élete


E napon, 1897-ben született Amelia Mary Earhart, az amerikai repülés történetének női úttörője.



Nemének nevében elsőként repülte át egyedül az Atlanti Óceánt.
40 évesen, világkörüli repülő útján eltűnt a Csendes Óceán fölött.
Azon kevesek egyike tehát, akik nem meghaltak, hanem csak eltűntek az emberiség számára – mondhatni – dicsőségesen.
Ám annak bizonyságául, hogy az információéhes nyugati civilizáció celebjeit nem engedi csak úgy, egyszerűen el, mesés teóriák olvashatók a Wikipédián Amelia eltűnésével kapcsolatban.

a Google tisztelgő fantáziaképe
az én tisztelgő fantáziaképem


2011. december 24., szombat

KARÁCSONYKOR


Ezúton kívánok BOLDOG KARÁCSONYT minden e-vándornak, ki erre téved :-))

2011. július 15., péntek

Egy éves a BLOGDOGVAGYOK

Ma egy éve, hogy belevágtunk itt, e fórumon ezt-azt publikálni.
Kis hülyeségeket. GÖELEVEN akkor még nem volt velünk. Láttuk valaki kezében feketélleni, gondoltuk, vicces holmicska ez, s mert folyvást villanyfényben kacérkodik velünk az élet (a kultur- :-), gondoltuk, nosza, vonjuk be ezt a 3200 ISO-val kérkedő kis kütyüt a vállalkozásba. Ma már világos, hogy noha a 3200 ISO jókora blöff volt, GÖELEVEN nem egy vacak kis Nikon. GÖELEVEN egy szívünket verdeső, önfejű, de hihetetlen buzgó csodabogár, aminek sok-sok páratlan alulnézetet meg képregriportot köszönhetünk.


Még sosem mutattuk be GÖELEVENT közvetlen közelről. Képtelen ugyanis fotózni magát.
Most egy virtuálisan utángyártott kínai sztereo GÖELEVENnel lepjük meg olvasóinkat az évforduló alkalmából.









Első bejegyzésünk címe ez volt: Ménem. Pusztán azért, mert első okítónk aszondta: Írj valamit, és hozzátette: nem érdekes, hogy mit. Erre replikázva szaladt ki tollunkból, hogy mé nem? Akkori tudatlanságunk kifejtése, maga a poszt szövege is eléggé leleplező: "almakörtebanán". Egy cseppnek ígérkeztünk tehát az üresfejűek tengerében. Valóban, halványgőzünk sem volt, hogy mit csinálunk. Kitűnő barátunk Vajda János is itt röhécselt oldalt, hogy mi lesz ebből.
Aztán valahogy csak-csak beindult nálunk az értelem. Láttuk, hogy okos, lélekemelő emberek bloglanak köröskörül, hogy bizony, hatalmas világ ez, s fel kell kötni a gatyát e terepen. Emlékeztünk, hogy valami okos ember olyasmit írt, hogy én nem csukom be pörölycápa. Ez az emlék bátorságot öntött belénk. Egy év alatt sok kemény témában is fejszét ragadtunk, vágtuk a fát, néha már-már láttuk is az erdőt.
Amit szinte egész idő alatt nem láttunk, az a követőinket számontartó panel, mert ez  valami ördögi tűzfal vagy router probléma miatt nem töltődik be nálunk. Tudjuk azonban, hogy sokezer rákattintás volt, de hiszen ontottuk is a postokat, kétszáznál jóval többet egy év alatt.
Hogy ezután mi lesz, ki tudja? Túlélés talán. Illetve Isten éltessen bennünket! Bizakodunk. Látni ilyesmire szép példákat, itt is, ahol lakunk, a vigalmi negyed főtengelyében.
Íme két szép példa a Kazinczy utcai túlélésre:



Ez pedig ünnepi posztunk feladványa:



Mit gondolsz? Beteszi vagy kiveszi?*

















* ki bizony!