Szinte üres volt még a metró kocsi, amikor leült velünk szemben a kiscsaj az ő mesés nadrágjában. Ilyenkor még minden utas érzékel mindenki mást. Ugrásra készen forgatta tekintetét ide-oda, aztán apátiának tűnő kedélyre váltott - látszólag. Résnyire szűkült szemmel figyelt, mintha a térd látványra mit se gondolna.
GÖELEVENnel moccanni sem mertünk, kár lett volna elijeszteni. Parafenomenális észlelőbimbóinkat azonban nagyon óvatosan előretoltuk a kibertérbe, s a térdkalácshoz tartozó távoli ismerősöket kerestünk.
Akadt is egy éppen szabad, akit nadrág-térd-képzet impulzusokkal ostromolni kezdtük. Bejött: a lányka máris táskájának mélyére kotort, s megcsillant kezében a bipbipelő mobil. Élénkült arccal fülelt, majd nevetgélve válaszolgatott, szemei már a kibertér felé forogtak.
Ekkor lecsaptunk. Közeli
térd csak, semmi ombudsman hergelő személyeskedés és semmi erotika. Így kell ezt
csinálni!
Mit mondjunk? Azóta hiszünk a kibertér feneketlen mindenhatóságában. GÖELEVEN pedig, kedves halottunk mind inkább nagyon hiányzik az ő tapintatos méretével és hűséges rajzolatával.
Bájdövéj - a mesés térdkalács felbukkan Lökött sziget című legújabb, lököttségekkel teli könyvünkben is, aminek 50 alatti példányú- exclusive - dedikáló oldallal indított kiadásából még elérhető néhány darab. A kiadónál, a kiss.tunde.maria@gmail.com elérhetőségen leköthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése