Távolról most mintha kapaszó verné fel a tenger békés morajlását. Vagy koporsófedél szögezése volna ez? Tök mindegy. Már megint az ember, a Földet körbehemzsegő.
Hát itt már aludni sem lehet? Már itt se?
Ha viszont egyre kevesebben vagyunk, egyre kisebb a valószínűség. Devalválódnak a jóléti ötletek. Az úgy nem éri meg.
Csakhogy itt vannak ezek a teljesen új áramlatok. Tegnap két palackom is visszajött. Elegem van! Mintha nem is üzentem volna.
Bár sejtettem már valamit. Egész nap visszafelé lobogott a zászló.
Lehet, meg sem érkezett a szavazatom. Pedig úgy reménykedtem!
Ha megint a Kelet nyer... Ebben a nagy magányban egyetlen vigasza volna az embernek a váltóhazudozás, az ellenállhatatlan ellenáltatás.
Küldök is pár új palackot:
"Demokráciát! Kiegyenlített harácsolást!"- Ja, és... "Mindenről igaznak tűnő híreket!"
Fogom ám! Tölti a mobilomat a perpetuum mobile.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése