LÁLÁLÁLÁLÁL

Szólalásom pár szakmai meggyőződésen alapul: 

Egyrészt a -hat,-het - mint a valóság kérdéses történései fölött bárki által meglebegtethető módbeli opció - nem emeli jogi ténnyé célzása tárgyát. A -hat,-het csak arra utal, hogy valami megeshet. Ez önmagában nem ok gyászharang kongatására. Az elvileg megtörténhetőt rögtön biztosra venni, rosszhiszemű vélelmezés.

Másrészt az álhír terjesztése mellett talán semmiképpen nem kellene egy sajtószervezetnek védelmezőn kiállnia, mint az alább idézőjelben citált szöveg kapcsán teszi. Vitatható-e, hogy az újságírónak sincs joga álhíreket terjeszteni?

A köztük (alább), mint a figyelmet egy negatív megnyilatkozási kör egyetlen lehetséges részletére terelő mondatelem, személyeskedő ugyan, de a személyeskedésből jogszerűség nem következik.

A szabadság értelmezése nem mehet szembe a szakmai etikával. Az pedig, hogy mi álhír és mi nem, a tények számbavétele mellett tisztázható.

Íme az észrevételem alapjául szolgáló MÚOSZ szakmai közlemény:

Kilenc, a sajtószabadság védelmével foglalkozó nemzetközi szervezet mély aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy egyes kormányok a koronavírus járványt használhatják fel az alapvető jogok elnyomására, és az információ szabad áramlásának a meggátolására. Az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnökének írott múlt heti levelükben példaként említették a magyar kormányt , amely „azt kérte (a parlamenttől), hogy határozatlan időre hosszabbítsa meg a veszélyhelyzetet, és adjon felhatalmazást öt évig terjedő szabadságvesztés kiszabására a koronavírusról szóló álhíreket terjesztőkre, köztük újságírókra”.
Miután a felhatalmazási törvényt a Magyar Országgyűlés hétfőn elfogadta, az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) újabb felhívást tett közzé, amelyben sürgeti, hogy az Európai Unió lépjen fel a sajtószabadság magyarországi korlátozása ellen. 

Én e posztommal nem politizálok!

Csak mintha itt a magyar nyel kárára történő, rosszhiszeműség alapú ágálás terepén volnánk!