Madártávlatból az
örökkévaló nyár. A békés tenger varázsát szelíd díszítő felhőkkel támogatja az Ég. Ártatlanul csacsogó hullámok futnak a partra. Valahol délen. Senki nem dolgozik. Csak gyönyörködik. Milliók
álomvilága.
Ide röpített
bennünket február másodikán a Djabe együttes pesterzsébeti lemezbemutatója, a
hangzás profizmusa, a kincsekbe kerülő lejátszó technika, ami a megszólalástól
tökéletes csak igazán.
Az együttes neve -
Djabe - a ghánai ashanta nyelvben szabadságot jelent. Zenéjük a szabadság
szellemében, pontosabban a jazz és a világzene (bele értve természetesen a magyart is)
egyféle fúziójában fogan. 24 éven át következetesen épített, sok hazai és
világsikert hozó, fényes hangzású muzsikálás, olyan kiváló vendégművészek hosszú
sorával együtt írt sikertörtének, mint például Dresch Mihály vagy Steve Hackett,
a Genesis legendás gitárosa.
Nem mondhatnám, hogy Djabe fan vagyok, de a You Tube-on belebotlottam már egy koncertfelvételbe a Witchy Tai To című lemezanyagukról, amit invenciózus jazz tehetségek remek muzsikájának találtam.
Ezúttal Égerházy
Attila, Barabás Tamás, Koós-Hutás Áron, Kaszás Páter, Nagy János - Update címen újraformált számai
szóltak. A 45-ös fordulatú lemezeket a fényes akusztikai tökélyig kidolgozott
mesterszalagokról félsebességgel vágták a híres Abbey Road Stúdió műhelyében.
(Félsebesség! A laikus számára itt földöntúli titkok derengenek.)
A hangzás egy ilyen stúdióban egyszerre álomszomjat
keltő és oltó, duplán profi. Százszázalékosan hallgatni egy százszázalékos felvételt, milliókból
keveseknek adatik meg. Kár is volna vágynom egy félsebességgel vágott hanglemezre. Az autentikusan megszólaltató
technika ára egy életen át sem volna apróimból kiperkálható. De ettől még szabad
volt lenyűgöződnöm.
Kérdeztem aztán egy
idő után, csak úgy magamban: több-e most ez a zene, mint édes harmóniákba olvadó
intonációs alakzatok mélységei és magasságai közötti boldogító hanghullámvasutazás,
mint megmerülés a virtuóz hangzatokból kiröppenő összhangban, az interferáló hangszínek
ölelkezésében, mint annak látszata, hogy az egzotikus ábrándozásnál nincs szebb a
világon?
Ahogy így
hallgatóztam, eszembe jutott egy régi-régi pillanat. Szántó Piroska otthona,
ahol a barátságos társalgás közepette megakadt a szemem egy fiatalemberen, aki valamivel
odébb, a padlón fekvő vacak kis kazettás lejátszó közelébe kuporodva hallgatta A
katona történetét Igor Stravinskytól. Megvallom, mérges voltam ezt
látván, hogy hangzás dolgában valaki beéri ennyivel.
Na igen, ma már tudom,
hogy a zene témája néha kicsit több, mint ami a pompás megszólalásból
kihallható. E téren persze a Djabe kiváló zenészei is számtalanszor
bizonyítottak.
a forgatótorony
rezgés
elnyelő
szilikon szíj
közvetíti
a hajtóerőt
hangszél
hárfa
a legaranyosabb
pesterzsébeti
dugóhely
okoskábel
itt húzódok meg
Pest egyik
nagyra becsült
csövese
Pest egyik
nagyra becsült
csövese
Rögtön elkezdtem keresni a Stravinsky :A katona története muzsikát, de nem találtam.
VálaszTörlésKár, hogy nem volt cselló a zenekarban, mert azt én nagyon szeretem.
The story of the soldier, így már megvan és hallgatom vagy negyedszer az én fapados zenegépemen.
VálaszTörlésBéluskám! Ez csodálatos, hogy azt hallgatod!! :-)
VálaszTörlés