Ma reggel megint magamra szavaztam.
De sokáig ez így már nem mehet.
Mint hazámon a szél, fülemen átjár a logosz, amelyik
csak akar.
Hogy is lesz ez?
Április ötről szóljon az ének!...
Eleddig szépen nyomomban voltam,
de hű társam, ÉN lassacskán elmarad
tam tam dobszóra dobok egy hátast.
Nézem a lábat:
nagyon magam alatt vagyok.
Még intek, aztán már csak legyintek.
Április ötről szóljon az ének,
ki mentét elszaba, dúlva zengje a nép,
férctorkán harsogva zúg-zág a szélnek
elszabadítónk hő sinevét.
Eredj csak, én már nem tudlak követni.
Hazámon átjár a szél.
Felkent királyom
velem a padlót,
századok könnyét így mosta le.
S most jönnek még ezek is.
Menő lesz ez jövőnek.
A sinevét majd még ki kell találni...
Na és szov dzset...
majd csinálni kell egy olyat is.
De hát itt vannak a mi világra szóló
mérnökeink.
 |
| pártpolitikai életfa |
szellemes, fiiinom... :)
VálaszTörlés