BÚÉK!

Ezt Ti mondjátok, nem én. Mert én inkább filózok.

Elgondolkodtam ugyanis végre kicsit ezen a sületlenségen, ezen az ingoványos maszlagon: BÚÉK.

Év: bolygópályánk akármelyik pontjától ugyanama pontig terjedő útnak, vagyis a pálya egészének Földhöz ragadt bejárásához szükséges idő. Ez elvileg mindig ugyanannyi. Egyetlen eset volna kivétel: ha valamilyen dög nagy tömegű égitest kezdene össze-vissza ólálkodni a Naprendszer körül.

Akkor viszont eldobhatnánk összes óránkat, mind a tíz milliárdot. (Na igen, igen, de soknak kettő, sőt, három is van, s ne feledkezzünk meg arról az eladhatatlan sok milliárdról sem ott, az üzletekben.)

Ácsi! Ne vizionáljuk mindjárt a legrosszabb forgatókönyvet!

Elvileg tehát akármelyik ponttól számolható volna az év. Nekünk talán az ellipszis pálya leghidegebb pontja tetszett meg, mert azon túl van a kikelet, a tavasz.

Legeslegelőször azt sűríti a mozaikszó, hogy Boldog, és utána ragasztjuk az Új Évet. Pedig boldog csak élő lehet, sosem a lelketlen időszakasz, az év maga.

A tömörített szándékot csúsztassuk a helyére: csak a földlakó éve lehet boldogító, az is csak az ő egyéni - esetleg csoport - érdekeltsége felől tekintve.

Ugyanazon év azonban aligha lehet már mindenkinek boldogító, mert olyan korban élünk, amikor mind többre vágyunk, mind több nélkülünk nem létezőt teremtünk, ami igen sokba kerül, s aminek pedig meg kell térülnie, ha van kis eszünk. Így mind inkább egymás számlájára remélünk boldogulni - már az okosabbak. 

Az év boldogító volta persze nem feltétlenül a boldogulásra céloz. Csak hát boldogulás nélkül a boldogság maga illékony kis mikrokaland, amiből még a sok sem igazán lesz dominánsan kesertelen évente egyszeri, összegző érzéseinkben.

Az tehát, hogy Boldog Új Évet Kívánok, anakronisztikus, önző badarság, és a kívánás hitele csak akkor állna fenn, ha az, aki kívánta nekünk, nyomban el is kezdene munkálkodni azon, hogy boldoggá tegye életünket. És akkor már nem is azt kéne mondania, hogy kívánok, hanem hogy Boldog Új Évet Csinálok neked. Ám az meg BÚÉCS - sőt, BUÉCSIN! volna - és a csinálás nyelvészeink által eleve megvetett, rondának ítélt szó.

Azt mondom tehát Tinéktek filózásban megfürdött szociális érzéseimtől hajtva: Ne rettenjünk vissza, ne is bóduljunk el holmi számozástól:

nyüzsögjünk, kaparjunk, ügyeskedjünk (mindezekben pedig, remélhetően, úgy is én vagyok a jobb, hehe... :-) - és főképp reménykedjünk!

Bónuszként jusson kinek-kinek legalább egy Valaki, akinek nem csupán kíván, hanem csinál is boldog évet! Igen, csinál! Hajdan szeretett, ám újabban tiltott fontos szavaktól nem kell mindjárt becsinálni!

A naptár szerint már jócskán benne vagyunk az évben, s még semmi nagyszerű nem történt. Gyanús nekem, hogy ez ugyanaz az széria-esztendő, csak átszámozták.