Találkozás Jézuskával

Tél áztatta egyetlen csizmámat feltettem száradni a radiátorra. Kintről úgy tűnhetett, hogy az ablakban van, mert Jézuska e szavakkal termett a szobámban:

- Észnél vagy? Nem Mikulás van, hanem Karácsony.

Jézuska nem volt sem öreg, sem fiatal. Olyan szimbólumszerű volt az arca, ha értitek, mi az. Képzelet értékű entitásnak mondanám, ahogy ott állt előttem, valós benyomással, amiből azonban semmi nem volt bizonyítható.

- Hoztál valamit? - kérdeztem, hogy leplezzem zavaromat.

- Mostanában inkább már viszek - válaszolta, és tüzetesen körbejáratta tekintetét a szobában. - Köszönöm, hogy megmentettél egy fát.

- Idén nem futotta rá - mentegetőztem. - Tönkre ment a mikrohullámú, de arra sincs elegendő pénz.

- Ne is legyen! Pusztulnak az erdők, veszélyben a Föld tüdeje. Maradjon minden így, ahogy van, vagy forduljon, ami még visszafordítható! Na, nézzük, mit vigyek el!

- Ehelyett a bedöglött mikrohullámú sütő helyett, ha lehetne... Irtó drága volt. Akkor még mindenki azt gondolta, hogy megváltás a háziasszonynak, ha...

- A megváltás az más!

- Tudom, bocs... Na, ebben még grill is van, ami aztán szétégette a berendezést. A grill még működik, de a mikro bedöglött. Sajnáltuk kidobni. Próbáltam belenézni, hátha csak... de szétszedhetetlen.

- Jól van, ne is folytasd! Nem nézem ki belőled, hogy találkoztál volna az egyirányú szerelődések logikájával. Magával a szerelődéssel nagyon is, de a logikája még nem mutatkozott meg az elmédben. Különösen az egyirányú szerelődés logikája, mely újabban már az irreverzibilis összepattintásokban mutatkozik. Nem az a típus vagy, aki ilyesmire felfigyel. Téged annak a bizonyos, csizmája száradására együgyűen várakozó fajtának látlak. Szükséged volna önismeretre. Ezt mindenki maga szerzi meg, atyám ilyet nem adhatott, mivel ez a világmindenség nyitott típusú, már ami végső kimenetelét illeti.

A szerelődést magát nem atyám találta ki, az Isten se gondolta volna a világ teremtésekor, hogy egyszer lesz valami ilyesmi. Atyám nem számolt kütyükkel. Az elmét pusztán az iránta való szeretet kimunkálódásának céljára szánta.

Annyi azonban az ember mentségére szól ezekkel az egyirányúan szerelődő kütyükkel, hogy a teremtett valóságban az entitások létrejötte, miként azok megsemmisülés sem reverzibilis mozzanat. Idővel mindenből valami más lesz. Úgy is mondhatjuk: végső soron nincs szükség semmire az Isten iránti szeretetet leszámítva. Nincs szükség semmiféle öncélú entitásra, ami előállhatott. Ilyen szempontból a maga önös céljai felé törekvő emberre sem. Én is csak addig vagyok eme rád hajazó formában, amíg te is. Ilyenformán az egyirányú szerelődések gyakorlata rendben.

- És akkor?

- Ezt elviszem. Tényleg jó nagy darab, de egye fene. Legyen boldog karácsonyod!

- Csakugyan szét tudod szerelni?

Jézuska talpig végigmért, mint aki váltig nem érti, mire jó az, hogy ilyeneké a mennyek országa.

- Hát te nem sokat értettél abból, amit az imént mondtam.

- Értem - nyögtem verejtékes homlokkal.

És tényleg, hirtelen megértettem. A modern eszméje, bármiféle eszmehordozók iránti lelkesedés egy idő után csak mint a fazékja vesztett zománc, erősen oda illik majd az olyan nagy múltú elvontságok közé, mint a haza vagy a becsület.

- Most volt lomtalanítás. Ha ezt tudom, a mikrót is kidobhattam volna.

- De ezt most én viszem, atyám nevében. Micsoda különbség!

- Mégis mivel viszonozhatom?

- Majd küldj valami kis jelet, ami a végső helyzet iránti értésed mélyéről jön! Szépen csomagold be! "Isten szerelmére!" - ezt írd rá, hogy a postázóban el ne keveredjen!

Azzal eltűnt. A mikrohullámú is. Kikísértem volna, ha nem siet ennyire, bár a csizmám még mindig nagyon vizes volt.