Bezárt az ArtMarket. A kitartó galériák itt
voltak megint. Azt remélik, művészet-seregszemléből egyszer végre
művészet-piaccá lesz az ArtMarket, ahogy neve is ígéri. A műtárgy vásárlás
azonban - a fotó terén ez egészen bizonyos - sehogy sem akar beindulni. Sereglenek
a kíváncsi, művészetre fogékony látogatók, de van-e Magyarországon a
műtárgybirtoklásnak kiforrott kultúrája? Arra bizony, láthatóan még várni kell.
A kereskedelmi kínálat kevés, sem a szerény, sem az impozáns árak nem hatnak
érték-evidenciaként. Az így értett magyar valóság megváltoztatása céljából
valamiféle más, ügyes konfrontálódásra is szükség lenne. Mesélni kéne tán
úton-útfélen az embereknek, hogy mi az a műtárgy.
Az ArtMarket utolsó percei 2016-ban
Ez a Market persze a művészetükből élők és a
műkereskedők szempontja. A népek inkább a művel, mint a műtárggyal állnak
szemben. Az igazán elhivatottak pedig így is, úgy is alkotnak és kiállítanak. Mint
korábban minden évben, 2016-ban is jócskán láthattunk elegánsan installált és
lazán falra rajzszögezett műveket. A kiállítók fele térdíszítő design elemnek
kínálja képeit, a másik fele meg a múltat kínálgatja inkább bennfentes
gyűjtőknek. A művészeti seregszemlék látogatója szívesen von tetszikeiből és
nemtetszikeiből mérleget, aztán megy a dolgára. Mert hétfőn már meló vagy
legalább is olyasmi vár rá megint.
Az amerikai Gideon Mendel sorozata összedrótozott
képsarkaival inkább csak bemutatkozás benyomását kelti.
Lapzárta után érkezett Hajdú Gabriella két érdekes lövése az ArtMarket műtárgyak különös életéről:
A Random stand egyik érdekes darabja
A kép előtti üveglap a néző viszonylatában mindig eleven, a maga tükröződéseit könnyű legondolni a képről. A fotó ezt az elevenséget befagyasztja, s többé nem tudni, mi tartozik a képhez.
A ArtMarket egyik legérdekesebb intermediális darabját látjuk itt a maga lefényképezhetetlenségében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése