Hovatovább...

 

Hovatovább...

 

Az ember (már megint az ember és az Ember!)

az eredendően adott kíváncsiság fejleményeként,

a megismerés, különösen a kozmikus törvényszerűségek megismerése által beindított

tudati evolúció,

azon belül is legfőképp a valóság próbájának sikerrel kitehető

modelleket alkotni képes gondolkodás nyomán kibontakozó

technikai civilizálódás által

a maga földi létfeltételeit tekintve

nem természetes eszközök birtokába jutott,

 

melyek által épp a földi adottságok szerint természetesen adottat

az emberiség jóléti hívószavakkal akkumulálható

roppant cselekvő erejének bevetésével,

az emberélet számtalan veszélyeztetettségét

minimum jelszavak és ideologikus jövőképi látomások szintjén

kivédendő/meghaladandó -

manipulálni és meghaladni képes.

Na de kik az élvezői valójában a technikai civilizálódás útján termő művi javaknak?

Csupán az ilyesmit elgondolni és előteremteni képes, korszerűen okos és így kiváltságos politikai-gazdasági-monetáris hatalmi pozícióba jutni képes egyedek és azok csókosai.

A többi, a mérhetetlen felé duzzadó sokaság

csupán a gazdasági ráfordítások és megtérülések egyensúlyának

fogyasztóként becézett fenntartója:

mindazok, akik egy divatitalért, egy álomba ringató tévékészülékért,

a civilizáció virtuális, roppant különös, helyenként érzékileg elbűvölő,

valójában álságos önkritikájáért cserébe

szárnyakat adnak a kalandozó okosaknak;

mindazok, akik potenciális kifoszthatóként, vesztükre ittmaradóként

tapsolnak a technológiai kalandozók, az önnön jogosultságaikat hirdetők

roppant impozáns kozmikus-szökési-sebesség próbáihoz.

 

Ezt a bonyodalmas gondolatmenetet így foglalhatnám össze egyetlen költői kérdésben:

NEKED MEGVAN MÁR A SZÖKÉSI SEBESSÉGED ?

a címkép az EMBERKOZMOSZ című, még kiadóra váró könyvem egyik általam alkotott illusztrációja. Minden jog fenntartva! Dozvald János mint blogtulajdonos