megtámadva

A gondolkodás van megtámadva - ez a szalagcím volt olvasható valamikor (e sorok írásakor még csak minap) az ATV egyenes beszélgetése alatt. A téma kábé: "az MTA Szociológiai Intézetének kutatásait támadja a hatalom."

Az Intézet munkatársa, Vajda Róza volt a vendég, aki ugyebár - fentiek szerint - g o n d o l k o d i k.

Miért is kell támadni az ő intézetének "ideológia vezérelte" kutatását?

A rövid beszélgetésben bevillant tehát ez a fontos szó: ideológia, s úgy, mintha az mindenféle egyebek mellett a szabadságot meg az emberi jogok tiszteletben tartását hordozná magában. Efféle lazaságban volt tisztázva - olcsó azonosulásom lehetősége kedvéért - hogy mire irányuló micsodaként tekintett itt és most e világnézeti fogalom, ideológia, ami valójában és lényegében a filozófiai gondolkodás sajátos mellékági terméke, de kevés energiát fordít a tudomány arra, hogy tisztázza, miként különbözik egymástól az ideologikus meg a tudományos gondolkodás. Meglátásom szerint az ideológia a hatalom szolgálatába állított célirányos gondolkodás világkép-terméke. Ez a szolgálat lehet akár ösztönös is, és vezérelheti a politikai hatalom megkerülhetetlenségének tudata. A hatalom pedig ideológiával vindikál jogot magának, hogy céljai felé törhessen.

Van-e, lehet-e politikai célirány nélküli filozófiai gondolkodás az államhatalmi keretbe foglalt társadalmakban, s ha volna is ilyen, mire való volna az, mi haszna volna annak, különös tekintettel akár még a kutatási feltételek fenntartásának költségbeli realitására is? (Na jó, bevallom, szkeptikus vagyok a filozófusok pusztán tudományos buzgalmát illetően.)

Az agy járatása mindig célszerű, még a költészetben is, hiszen elménket minimum a kíváncsiság hajtja, aminek pszichés és esztétikai martaléka nyugtatja mind több kétséggel viaskodó individuális önérzetünket. A művészi "gondolaton" való osztozás, az azzal járó sikerélmény minimum annihilálja az elmúlásba való életszerűtlen belefeledkezést.

Fenntartja az emberi méltóságot, de jövőt építeni nem igen lehet vele.

Az agy célszerű járatásának szerteágazó lehetőségei között vajon hol van a helye annak a "gondolkodásnak", amire az elhangzó rövid beszélgetéssel és a szalagcímmel céloztak?

Igen, igen, kétségbe vonjuk, hogy társadalmi körülmények közé ágyazottan létezne esszenciális gondolkodás, melynek hozadéka bárki mást érdekelne, mint a gondolkodót, na és önző riválisait, és persze a hatalmi szféra jelszó-koloncokért kapkodó érdekeltjeit. Felsőbbrendű gondolkodás, minimum szép gondolkodás, ami ugye, állítólag érdek nélkül való, ami ideológiai befolyások és célok nélkül való, ami esetleg önmagáért valóan tudományos (semmi érdektől motivált terelgetés), ami tehát társadalmi vonatkozások tekintetében semmilyen, ugyan hol terem? És ugyan mit keresne ilyesmi a Tudományos Akadémián? Ha volna is, az tetszene-e bárkinek is (érdek nélkül)?

Van-e egyéb tárgya a tudományos gondolkodásnak, mint a társadalom tudati szövetében éppen érvényre emelt vagy annak szánt berendezkedési célok, na meg az irányítási koncepciókban való szerepvállalási és haszonélvezeti érdekek, melyek igaz, valós hova-célzásai a média fórumokon elhangzó beszédből igen ritkán hámozhatók ki.

Ami gondolkodás nélkül is hasznos: a társadalom funkcionális és felsőbb törvényszerűségekkel nem ritkán szembeszegülő mechanikájának hibáit és sajátosságait láthatóvá tenni. A társadalmi jelenségek vetülete, a tendenciák kirajzolt képe stb., stb., olyasféle hozadék ami talán belátásra készteti az ideológiák nekivadult szolgáit. Talán.

De tényleg: akad itt bárki is, aki áruba bocsátván agyát, társadalmi sikert remélvén, beérné kizárólag ennyivel?