Március 8-án
felvirágozódnak az öregasszonyok. Talán ez a szókreáció férkőzik legközelebb a
jelenséghez, mert kivirágzani már nem tudnak. Bevirágzani - azt meg még nem
találtuk ki, mi volna értendő azon. A felvirágzás meg csak korszakokhoz illik. Felvirágozódnak
hát, és ott virágzanak aztán estig az öregasszonyok az aluljárókban, gondoltam
március 7-én.
Csokra szinte
mindnek van egy tucat, csókra azonban már hiába várnak. A fiatalabbak, azok
bezzeg kivirágzanak - na meg beviharzanak, aztán, ha nincs szerencsénk, gyorsan
elviharzanak. Csokorra, csókra aligha várnak, szereznek maguknak.
Az öregasszonyoknak
légyottjuk sincs már, csak vagyokottjuk. Bizonyos életkor magasában már az is
nagy dolog :-)
Formálisan azonban
az öregasszonyok is nők, formálisan jár nekik is virág. De virágnak, ami már
csak jár, van-e bódító illata? Ríkató, nyöszördítő vagy akár röhécseltető talán.
Persze lehet
végzetes kivétel. Nők, akik hajdani identitás tartalmaikkal végig önazonosak
maradtak. S ha mi, férfiak nem hagyunk abba szeretni valakit, talán mindhalálig
fogjuk szeretni, s a virág akkor ugyanazt jelentheti: valami virágzását. Ha van
szerencsénk.
Ezeket gondoltam
hetedikén.
Másnap azonban,
8-án egyetlen öreg nő árválkodott a Deák téri aluljáróban, markolva csokrait
éppen bonyolította kis üzletét egy vevővel. Észrevette, hogy megállok a
közelben, s onnantól le nem vette rólam a tekintetét. Dugdosta a bevételét
egyik zsebéből egy védettebb másikba, a virágait hol a táskába dugta volna, hol
újra vállalta mégis, mert összetörni nem akarta. Kezdtem szégyellni magamat.
Reggel óta keringett a hír a médiában, hogy e napon fokozott mértékben lecsap a
nav-kommandó a virágárusokra és a nőnapi privát virágforgalomra.
Ilyesmire
elfelejtettem gondolni egy nappal azelőtt: nők napján az öreg nő, mint űzött
vad. Na ez eszembe sem jutott. Lám, már én sem ismerem eléggé az életet.
Fotó? Ne nem! Az már tényleg nagyon megalázó lett volna. Űzött vadra nem lövünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése