Nocsak, ki kíván saját magával azonos lenni épp itt és íly kecsegtetően?
Ha mégis közismert celeb volna az illető, akkor is manapság ugyancsak kérdéses, hogy a viharos éjszakai tombolásairól híres bulinegyed kellős közepén postaládánkban e tömörséggel felbukkanó cetli arról szólna, hogy simán lakni akarna itt valaki.
A sajatmagamozás már rég óta átlátszó csúsztatás, különösen, mert házunkban ezideig még csak hostel és rövidtávú szállásolás céljából vették meg az innen menekülők lakásait.
Na persze, amúgy meg logikus, hogy mégis efféle horgot lógat megint orrunk elé valaki. Nem érdemeljük-e ki, hogy mi, életvitelszerűen még itt maradottak váltig hülyére legyünk véve a rövidtávú haszonlesésben gondolkodók zsarolás határát súroló olcsó ajánlatai által.
És nem vagyunk-e valóban azok, hülyék, hogy a felemelt fejjel menekülésre valót nem kapartuk még össze életünk során?
Ez van. Aki csak élni és lakni akar, és váltig marad, annak feje felett előbb-utóbb úgyis összecsapnak a haszonelven eleven bulitenger hullámai.
