2010. július 31., szombat

ÉBREDÉS A MÁNAK


Mire felébredek, már toronyban állnak ágyam körül előző napról maradtnak tűnő adósságaim. Ám ahogy nézek e tolongás mélyére, megnyílni látszik az idő folyosója, s annak legmélyén feldereng első ostoba válaszom a cscscscs... a csitításra s az ösztön kiváltotta gusztustalan bömbölésre: a kussolás.
Igen, még ez ellen sem tudtam mit tenni, pedig már csaknem huszonhatezer napja tartom szolgálatkészen a pofám, hogy senki jövőre apelláló becsvágyának, senki kényelemszomjának keresztbe ne éljek.
Huszonhatezer napja, hatszázhuszonnégyezer órája élek a mának, ha jól számolom. Nagyon kérges lelkű, akinek ezt percben kéne mondanom, hogy kicsit felkapja a fejét.

2010. július 28., szerda

Ma a következő levelet írtam egyik barátomnak:

Kösz a mega-giga panorámát. Letöltöttem bizonyos szoftvert is, mert valami Microsoft tekertyű is kellett hozzá.
Hát!
Aszondom neked, ezeknél a világleg-dolgoknál unalmasabb nincs a világon. Adatrekordok, aztán mögötte semmi, ami megérné a felfedezést. Budapest - a Jánoshegyről. A levegő koszos, a látvány tejfeles, csak a virtuális mechanizmus működik, impozánsan zumol ide-oda. Nagyszerű teljesítmény valakiktől, csak minek? Na persze, másoknak ez érdekes lehet HŰŰŰŰ alapon, azoknak, akik hűgetni szeretnek.
Én unom ezeket, Párist is, NewYorkot is, Budapestet is. Öreg vagyok? Ha legalább be lehetne látni valami titokba, hadiba, szexuálisba, nem panoráma, hanem pinaráma fotó, mondjuk stb. Kiugrana valamilyen szellem a ködből, áttolna Orbán Viktor az előtéren egy talicskát, Gyurcsány gombát keresne. De nem!
A HM meg etikus hackerek képzését indítja.
Van itt minden.
Tegnap palacsintát sütöttem. Maradt belőle három, azt ma, miután meggebedt a frigiderben, lefényképeztem.
Ez már kép, barátocskám! Ennek lehet örülni. Erősen gondolkodom, hogy lemezjátszón is lejátszom őket.
Mert legjobban unatkozni utálok.

2010. július 26., hétfő

2010. július 26.
Nagy nap ez a mai! Már itt van, de még nem múlt el.

Szómázas képek, szent negéden,
a pontolyanság blőd frigyében!

Na, miről jutott ez eszembe?
(holnap már nem érdekes!)

2010. július 24., szombat

magyar fotómarathon

Magyar Fotómarathon már megint! Soltész Rezső inplantálta Budapestbe évekkel ezelőtt a világsikert. A start szponzorok által megjelölt területe ezúttal a hajdani budai Skála, ma Alle csarnok parkja. Szépreményű startszámokat lobogtat százával a megenyhült levegő.
Érdekes ez a családiasan rámozdult sokadalom. Egy szitu, ahol a fotózó ember egyszerre bumfordi és szeretni való. Visszatérő kalandorok és újak ölelgetik kütyüiket, és a túlélővizet. Díjkiosztások, üdvözlő szavak után kezdődik az egész napos bogarászás, szerte a városban. Minden lehetséges. Lehet, hogy kétszáz zseni kóvályog a lajstromon átadott témák körül. Már mért ne?

2010. július 21., szerda

parla

Törvénykezik a parlament a sajtószabadságról, illetve (hehe) a sajtószabadság szabályozásáról.
Agyrém! A fogalmak nincsenek újragondolva (nyilvánosság, sajtó, informálás joga, kommunikáció, vélemény nyilvánítás, szólás szabadság stb.) és kornak megfelelően definiálva. Így ki-ki elkavarja a szart egymás mellett a törvény-előkészítő vitában.
A nemzeti szempont (és érdek) is folyton a levegőben van (FIDESZ lózung) és senki nem inti őket, hogy a nemzeti szempontok a pártpolitikai és parlamentáris fölött állnak, tehát nem a politikusok konca ez, nem a politikusok meglátása, akarata, hanem a nemzet egészéé lenne mérvadó ilyen kérdésekben, vagyis a nem politikusi értelmiségnek is bele kellene szólni abba, hogy milyen útra térüljenek a nemzet érdekei, miként az alkotmány módosításában is elkerülhetetlen lenne a velük való konszenzus.
Egyetlen szórakoztató volt: láttam felszólalni a szánalmasan károgó Lendvai nyanyát.
L.Simon meg tiszta Orson Welles. Kicsit aggódom érte. Én, a senki.
Ma megint ma van. Visszatértem az életemhez. Viszont nem emlékszem, mi volt előző életemben, még 2010. július 16 előtt. Pontosabban 15-én - például. Segítség! Mit is ígértem? Kicsodáknak is? Ja, igen! A Gyöngyi! Meg a Füles! Vajda Janó, az egy nyugodt ember, de ezek ketten már ássák a sírt. Remélem, maguknak. Aztán majd úgyis én fekszem bele. Na, erről több szó nem kell. A sors intézi ezeket. Ja, igen! Vakk, meg Olvass. Itt ások én. Aha!